13. rész

Sziasztok!

Csak én érzem úgy, hogy az őszi szünet túl rövid volt? És mintha a tanárok be akarnák pótolni, hogy egy hétig nem tanultunk semmit, mindenből egyszerre írunk... Remélem ti nem vagytok olyan hullafáradtak mint én.

Ez a rész is egy kicsit rövidke lett, de hétvégén jövök egy hosszú résszel! 

Jó olvasást!

Yume

                                                     

Hozzávetőlegesen harminchat órával azután, hogy Harryvel közölték eddigi élete talán legrosszabb hírét, Harry visszatért a Clarence Houseba. De most, csak anyukája és Gemma volt ott, és Harry megremegett attól, ahogy Gemma részletezte milyen módokon akarja Johnsont szenvedni látni. Cserébe Harry folyamatosan, rendben, gondolkodom rajta, most hagyjuk, oké? és nem ehetnénk csöndben válaszokat adott.

„Nem engedheted el őt egy sima csapkodással a csuklóján,” mondta Gemma, miután lenyelt egy falat lazacot. „Ez így rohadtul nincs rendben, Haz. Az a köcsög megérdemli, hogy deportálják egy szibériai munkatáborba. Vagy még rosszabb.”

„Figyelj a szádra,” figyelmeztette Anne, bár nem hangzott úgy, mintha teljesen komolyan gondolná. „Továbbá, politikai pontosság. Továbbá asztali etikett.”

Gemma lerakta a villáját és megemelte a fejét. „Az a rohadék szórakozott a kisöcsémmel. Senki sem szórakozhat a kisöcsémmel. És úgyis csak mi vagyunk itt.”

Tényleg így volt; Anne biztosan egy magánétkezést kért, mivel az összes szolga egyszerre jött be az étkezés elején, magukkal hozva a fogásokat, majd rögtön el is hagyták a helyiséget.

Talán beszélned kéne velük.

Harry vett egy mély levegőt majd megtörölte a száját egy szalvétával, amit utána összehajtott egy csinos háromszögbe. A halfilé szagától összeszorult a gyomra. A tekintetét nem vette le a kezéről, a hangja alig volt hangosabb, mint a háttérben szóló jazz zene, amit anyja mostanában úgy megkedvelt. „Anya, Gems. Ha én – azon gondolkodom, hogy bejelentem. Talán.”

Egy szörnyű, szörnyű pillanatig a világ megbillent és a tengelyén egyensúlyozott.

Aztán Gemma felugrott a székéből, a szalvéta elfelejtve a földre hullott, és megölelte hátulról, arcuk összenyomódott. „Sokat vártam erre, Bogyókám.”

Anne sokkal lassabban kelt fel, kihasználva az ideét, hogy félretegye a szalvétáját, majd lehajolt és nyomott egy puszit Harry arcára. A hangja lágy volt és mikor Harry rávette magát, hogy felemelje fejét, a nő szemében büszke csillogással nézett le rá. „Természetesen hozzájárulok, de rengeteg bátorságra lesz szükséged. Biztos vagy benne?”

„Nem, egyáltalán nem vagyok biztos.” Harry próbált lélegezni a torkában megjelenő gombóc ellenére. „De azon gondolkodom, hogy talán… Valószínűleg. Hozzájárulnál?”

„Természetesen.” Anne szájából, úgy hangzott az egész, mintha nem is lenne kérdés.

„De sose mondtál semmit.”

„Nem akartalak rávenni olyasmire, amit nem szeretnél.” Arcán egy komor kifejezéssel nézett előre. „Miért mit hittél?”

„Én…” Még egy mély levegő, bár ezúttal könnyebb volt. „Én azt gondoltam talán nem támogatnád. Mert talán probléma lenne az országra nézve.”

Anne még csúnyábban nézett, de hangja kedves volt, meleg kezét Harry vállára tette. „Édesem, a címednek nem ezt a felelősségét próbáltam neked megtanítani.”

„Szerintem ennek akár még pozitív hatása is lehet ránk nézve.” mondta Gemma. „Ettől sokkal modernebbnek tűnünk, nem? Rázzuk le a port. Üdv a XXI. században!” az utolsó mondatot úgy mondta, mint a sportkommentátorok, karjait szélesre tárta, szinte ragyogott. A padlizsánszínű hajával és a laza szabású pólójával, semmi jel nem utalt rá, hogy ő lesz a monarchia tizenhat nemzetének következő uralkodója egy nap.

Én pártfogolnék egy bölcs intézkedést,” mondta Anne, most már sokkal nyugodtabban. „Igaz, hogy egy régi szervezet vagyunk, de ez nem jelenti, hogy nem statuálhatunk példát vagy adhatunk egy kis löketet a társadalomnak. És ha ez egy újabb Commonwealth szituációt hoz létre, akkor ez nem egy olyan ország, amit képviselni akarnék.”

Harry úgy érezte sírni fog. Helyette feltápászkodott ügyetlenül és egy szoros ölelésbe vonta anyját és Gemmát. Úgy tűnik mostanában folyamatosan kapaszkodik a körülötte lévő emberekbe – Niall és Zayn, édesanyja és Gemma, megnyugvást keres a közelükben. Ha tényleg meg fogja tenni nem használhatja őket tovább kapaszkodóként; saját magát kell megtartania. Egyedül kell erősnek lennie.

Egy halk szipogással visszahúzódott, majd megtörölte szemeit. A mosolya lehet kicsit fátyolos volt eltörölt könnyeitől, de úgy gondolta a szándék az, ami fontos.

                                                                                

Mostanában Louis a pornó varázsát leginkább az aludttejhez tudta határozni. És mégis, csak a lelkiismerete volt az egyetlen, ami visszatartotta, hogy megnézze a pendrive tartalmát. Bosszantó dolog ez a lelkiismeret.

Szóval, szavához hűen hazafelé tett egy kitérőt Harry házához, leellenőrizte a lakás ablakait, amik sötétek voltak. Az épület zára nem ért túl sokat. Csak egy fél percébe telt Louisnak megbütykölni, és ha barátok lennének, lenne egy jó pár szava Harryhez avval kapcsolatban, hogy a biztonságot komolyabban kell venni.

Belopózott, majd a csomagot a ’Felső szint’ feliratú postaládába dobta, végül kiosont anélkül, hogy észrevették volna. Nem engedte meg magának, hogy elmerengjen azon, hogy vajon ez volt-e az utolsó érintkezése Harryvel.