7. rész

Helló újból!
Sajnálom, hogy mégse tudtam új részt hozni egy ideje, de az elmúlt napok elég zűrösek voltak, és aludni sem aludtam napi 6 óránál többet már legalább vasárnap óta, kinyitni a laptopot meg egyáltalán nem volt időm. Ma végre volt annyi időm, hogy begépeljek egy részt, de átolvasni már nem, Gondoltam jobban örülnétek, ha már ma lenne új rész. Úgyhogy nézzétek el nekem, ha van benne pár hiba, holnap majd átolvasom és módosítom a hibákat, de most szeretném bepótolni az alvást.
Összességében: Jó olvasást és kérlek ne nézz le, ha valami nem helyes.
Yume

Louis hezitált a bezárt ajtó előtt. Elment egy párszor a váróterem előtt, míg Liam és a saját irodája között ingázott, és a kezdeti mormogás, ami kihallatszott a szobából, olyan egy órával ezelőtt megszűnt. Felemelte a kezét és óvatosan kopogott kettőt és várt valami válaszra. Semmi nem jött.

Kikerülve a fikuszt, aminek életbenmaradásáért Liam kitartóan küzd, Louis belesett a szobába a kis üveg panelen keresztül. A gyéren megvilágított szobában minden bronzos árnyalatban izzott, a bent tartózkodók összekuporodva aludtak a földön, testük között semmi helyet nem hagyva. A látvány egész aranyos volt, megmelengette Louis szívét.

Vett egy mély levegőt majd benyitott a szobába.

A léptei nesztelenek voltak a padlón, nem keltett akkora zajt, hogy felébressze az alvó társaságot. Louis leguggolt egy vonalba velük és egy pillanatra csak Harry arcát nézte, tanulmányozta az alvás közben lágy vonásokat és szétnyílt ajkakat. Így, Harry annyira fiatalnak látszott.

„Kisherceg,” suttogott Louis. Nem kapott semmi válaszreakciót, ezért kinyúlt hogy megérintse Harry vállát. „Harry. Hahó.”

Harry hirtelen ébredt fel és pattant fel ülésbe, pislogott párat, szemei nagyra nyíltak Louist észrevéve. A hirtelen mozdulat felkeltette Niallt is, aki legurult Harryről egy nyögéssel, míg Zayn motyogott valami érthetetlent és beletemette a fejét a kezébe.

„Nagyon sajnálom,” húzódott vissza Louis és ráült a combjaira. Nagyon nyugtalanító volt Harry teljes figyelmének tárgya lenni, érezte, hogy az arcát ellepi a pír és gondolatai mégjobban összezavarodtak. Arra következtetett, hogy zavara még a félhomályban is elég feltűnő volt. „Nem ébresztettelek volna fel, ha nem szükséges.”

Egy rövid sóhajjal, Harry előredöntötte a fejét és kezével beletúrt a hajába. A próbálkozásának ellenére, néhány tincs még így is a szemébe lógott. „Mennyi az idő?”

„Éjfél környékén,”

„Valami új?”kérdezte Niall.

Louis hálás volt, hogy volt egy mentsége elnézni Harryről. „Igen, igazából ez az, amiért felkeltettelek. Bocsánat mégegyszer,”

„Jej, Zaynie,” csípett bele Niall a mellette lévő fekete hajú srác hasába, és ezt a pillanatot választotta Liam, hogy belépjen a szobába és ez az egész jelenet a szeme elé táruljon. Közelebb araszolt a társasághoz, miközben Louis talpra állt. Harry rögtön követte példáját majd a falnak támaszkodott. Az egész alakja csak fáradtságot sugárzott, a reggel mutatott magabiztosságnak még csak árnyéka sem látszott rajta.

Mikor Zayn felől jött egy ellenkező hang, Louis elszakította a tekintetét Harryről és elkapta Liam szokatlan tekintetét, ahogy Zayn felgyűrődött pólója alól kilátszó tetoválást tanulmányozza. A fekete betűk közvetlenül a fiú nadrágjának dereka fölött helyezkedtek el és a szavak - Don’t think I won’t /Ne gondold, hogy nem fogom/ - egy tetoválásra emlékeztették, amit Harryn látott a róla szóló cikkben az újságban a napokban. A Might as well /akár azt is/ felirat pontosan ugyanazon a helyen jól látható az egyik képen, amit Harryről csináltak még a spanyol útján.

A figyelme nem ragadt meg azokon a képeken. Ő már nem olyan ember volt.

„Szóval mik a hírek?” kérdezte végül Harry, mikor már mindenki elég ébernek tűnt, még Zayn is, aki állásba erőltette magát. Álmosan és morcosan, még mindig Zayn volt a leggyönyörűbb férfi, akit Louis valaha ilyen közelről látott. Louis értékelte az esztétikát, de Liammel ellentétben neki ehhez nem volt szüksége fehérneműre. De amúgyis Louis képessége, hogy vonzalmat érezzen, az utóbbi években takarékra volt állítva.

„Jó hírek, szóval nem kell aggódnod,” küldött egy mosolyt Louis Harry felé, majd kihúzott egy széket és megfordította, így ült rá, könyökeit a támlán pihentetve. „Úgy tűnik a rendőrség elfogta a csapatot, megtalálták a búvóhelyüket. Jelenleg őrizetben vannak. És ezen kívül Liam behatolása a szerverükbe is sikeres volt.”

„Sosem lehetsz száz százalékig biztos,” tette hozzá Liam, mert sosem képes rá, hogy visszafogja magát és pár információt megtartson magának, az ügyfél nyugtatása érdekében. Sóhaj. „De az esélyek jók. Legalább az összes nyomot ki tudtam törölni, amit találtam.”

Hát igen. Megtagadta, hogy Louis belenézhessen bármibe is, mielőtt elpusztítja az egészet. Louis kíváncsisága csak nőtt, mikor Liam a monitort nézve elkezdett hevesen pirulni, de továbbra se volt hajlandó osztozkodni, így Louis erősen megsértődött. Rohadék. A barátok nem rúgják ki egymást az irodáikból.

„Köszönöm,” mondta Harry, és Zayn egy picit kiegyenesedett, hogy Liamet egy pillantással végigmérje a kapucnija alól.

„Én is,” mondta „Köszi.”

Liam idegesen megvakarta a tarkóját, de nem válaszolt. Wow, Louis még nem is látta ilyennek barátját; persze látta már Liamet bizonytalannak, de az sokkal normálisabb volt. Ez… olyan furcsán intenzív volt.

Mostanáig Louis meggyőzte magát arról, hogy Liam a szexet csak fizikai gyakorlatnak minősítette, valami lényeges helyett. Mint megvakarni egy viszkető pontot. Louis megértette ezt a hozzáállást, nagyon is, bár ő nem érzett rá késztetést, hogy ezt megossza valakivel. Számára bőven elég volt kiverni magának a zuhanyzóban, ahányszor a testének ilyen fajta figyelemre van szüksége, gyorsan és hatékonyan, gondolatok nélkül, a tettének bizonyítéka eltűnve a lefolyóban, miközben befejezte testének megmosását.

„Szívesen,” motyogta Liam Zayn irányába, közben lábát rázta. Állása nem simult ki, míg Zayn pillantása el nem hagyta alakját.

„Szóval mi… Vége van?” Harry hangja szinte hitetlenkedő volt és Louis megemelte vállait.

„Sosem lesz teljesen vége, míg magaddal hordod a titkaidat mindenhova Kisherceg,” érezte, hogy Liam egy meglepett pillantást vet felé, az informális megszólítás hallatán és Niall is felhorkantott, míg Zayn szájának sarka megrándult. Ezzel ellentétben Harry komoly maradt, tekintete óvatos. A háta kiegyenesedett, tekintetét nem vette le Louisról.

„Szerinted van még ott, ahonnan ez jött?” kérdezte.

„Remélhetőleg nem ott, ahonnan ez jött, de…” Louis tartotta a szemkontaktust, meg se rezdült a székén. „Ez a testőröd volt, aki elárult téged, Harry. Hacsak nem tagadsz meg magadtól mindent és vágod le a golyóidat, a beszédről nem is beszélve,” oops megint nem a megfelelő hangnem „ mindig lesz valaki, aki hátbatámadhat téged egy jó összegért.”

Harry összeszorította az ajkait és félrenézett. Nem vitatkozott és Louis elmerengett, vajon Harry már gondolkodott-e ezen és Louis csak hangosan mondja ki a dolgokat.

„Jelenleg ez nem probléma.” mondta Niall védelmezően, az egyik kezét átdobta Harry vállain. „Haz, most nem kell ezen agyalnod, oké? Hagyd, hogy lenyugodjanak a dolgok egy kicsit. Ez már így is épp elég szar nap volt – csak menjünk haza és igyunk pár sört.”

„Szerintem erősebbre lesz szükségem,” motyogta Harry. Kezével megint beletúrt a hajába, majd meg is csavarta azt, és az így kócos hajával olyan fiatalnak, kicsinek és elveszettnek tűnt.  Louisnak túl sok időbe telt elvenni a tekintetét Harry ujjairól.

Hála az égnek, ez a tánc a múlttal lassan véget ér. Már kezdte kikészíteni Louis idegeit.

Zayn nyújtózkodott egy nagyot egy ásítás kíséretében. „Van tequilám meg whiskeym.”

„Tökéletesen hangzik.” válaszolt Harry.

„Csak egy pillanat,” mondta Louis, feltartva a kezét. „Bocsi. Ha testőrök nélkül akarsz elmenni, semmi probléma. Megértem, nem fogunk megállítani. Vagy,” felemelte egyik szemöldökét „hívd fel anyukád és hallgasd meg. De még mindig ott a kérdés, mit kezdjünk azzal a Johnson alakkal. Nem tarthatjuk benn a tárgyalóteremben örökre, tudod? Igazából nincs is rá semmilyen legális engedélyünk.”

„Azt hittem, az egyezményekhez nem ragaszkodó módszerek hozzátartoznak a munkamenetetekhez. Mármint, azt teszitek velük, amit ők tesznek veletek?” Niall mosolya vakítóan fehér volt, de hamar eltűnt – egy sikertelen kísérlet a hangulat feldobására. Aranyos volt, ahogy Niall és Zayn Harry oldalához voltak ragadva, Louis szerint ez akár egy közvetett ismertetőjele is lehetne Harrynek.

Talán lehetséges, hogy Louis túl durván ítélte meg a fiatal herceget. Nem mintha valaha is beismerné.

„Igazából, jobban szeretjük, ha előbb teszünk velük dolgokat, mint ők tudnának velünk dolgokat tenni.” mondta Liam.

„Megelőző csapások,” bólintott Louis „a specialitásunk.”

Liam gyorsan körbepillantott a termen „Semmi túl rossz, persze.” tette hozzá gyorsan és ó. Ők jelenleg a Korona képviselője előtt voltak. Talán nem a legjobb alkalom, hogy csevegjenek a…  szürke módszerekről, amiket használtak párszor. „És a nagyobb jóért van.”

„A nagyobb jó,” Harry, Niall és Zayn egyszerre ismételték meg a szavakat, egy morbid hangsúllyal, ami mögött valószínűleg egy belső vicc van. Louisnak kellett pár pillanat, hogy elhelyezze.

Ó persze: Vaskabátok. Egy önközpontú próbálkozás a Pegg/Frost mozik világában, Louisnak rögtön rá kellett volna jönnie. De nem gondolta volna – semmi rossz szándék – hogy Harry ilyen típusú komédiákat néz; ez szinte olyan volt, mintha a Herceg egy normál ember lenne. Valószínűleg ő is olyan átlagos dolgokat csinál, mint játszani FIFAval, ami növelte az esélyeit annak, hogy Louis elmélete a kedvezményekbe való születésről, talán nem volt Harry számára annyira értelmetlen.

Emellett, Louisnak tényleg abba kéne hagynia, hogy az agyának ilyen nagy részét Harryn való gondolkodással tölti.

„Jó film,” mondta. „De nem igazán egy válasz a Johnsonnal kapcsolatos kérdésemre.”

Rögtön megbánta, hogy megszólalt, mikor Harry szemeiből eltűnt minden vidámság, csakhogy visszatérjen a fáradság és a tehetetlenség. Harry hangja élettelen volt. „Nem tudom. Mik a lehetőségek?”

„Kirúgni a francba és hagyni az egészet.” emelte fel mutatóujját. „Kirúgni a francba és elvágni az összes kapcsolatát. Lecsukatni mondvacsinált okokkal. Lecsukatni az igazi vád miatt, de ez azzal járna, hogy az egész sztori a nyilvánosságra kerül. Vagy, megtartani őt, mint a testőröd.”

„Ez nem egy lehetősség,” vágta rá Zayn „Annak a kis puncinak a lehető legtávolabb kell lennie Harrytől.”

Louis felemelte a kezeit, ártatlanságát mutatva. „Nem kell lelőni, ember. Harry kérdezte, hogy mik a lehetősségei, szóval én felsoroltam a teljes listát. Nem az én dolgom mit választ.”

Egy kényelmetlenül hosszú pillanatig Zayn Louist bámulta. Majd megvonta a vállát. „Van benne valami.”

„Szerintem terápiára kéne mennie.” mondta Harry halkan „mármint Johnsonnak.”

„Te csak szórakozol velünk.” Niall hangja elkeseredett és rettentően meglepődött volt. „Kibaszottul elárult téged.”

„Nem is beszélve a titoktartó egyezményről, amiben biztos vagyok, hogy aláírt.” Louis felállt a székéből és közelebb ment Harryhez, tanulmányozva őt. „De a te választásod. Mi legyen vele?”

Harry Louis szemeibe nézett egy pillanatig, majd sóhajtott egy nagyot közelebb simulva Niallhez, fejét lehajtva. A gyér fények tompították az arcának kontúrjait, de kiemelve az állának ívét. „Nem tudom,” ismételte „ Gondolom nem dolgozhat tovább velem, nem… ezután. És nem dolgozhat tovább másnak sem. Mi van ha ugyanezt teszi valaki mással? És én megelőzhettem volna?”

„Nem a te felelősséged,” Zayn hanglejtéséből ítélve ez egy begyakorolt mondat volt, hogy lezárja a vitákat, de Louis nem tudta megállni, hogy ne reagáljon.

„Ellent kell mondanom. Harrynek számba kell vennie, hogy a döntése befolyásolhat másokat, szóval igen, azt kell hogy mondjam van felelőssége a dolgokban.”

ha pillantással ölni lehetne, Louis már fájdalmában hánykolódna Zayn lábai előtt. 

Szerencsére nem egy törékeny virágszál volt, így biztosan állt a földön és Zayn pillantására válaszul csak megemelte az állát. Igaza volt, basszus. És igen, figyelembe kéne vennie, hogy Harrynek nagyon szar napja volt, valószínűleg szüksége lesz egy újabb nyaralásra hamarosan, de nem most volt az idő, hogy pátyolgassák őt. Mint Harry játszópartnere, Zayn érthetően elfogult volt.

Zayn valóban a barátom, az idő legnagyobb és legfőbb részében. Bár néha kielégítjük egymást.

Jézus, mégis egyáltalán minek törődik vele Louis? Nem kéne. Nem is teszi. Csak a játéka az egész.

„Lehetséges,” Harry szavaiból kihallatszott a hezitálás. „hogy visszavonjuk valahogy az engedélyét? Mert, van egy biztonsági őri felhatalmazás, ugye? Csak – egyenlőre ez a legfontosabb számomra, gondolom. Ez rendben lenne?”

„Persze, hogy rendben van,” nyugtatta Niall rögtön. A következő dolog amit tett, az volt hogy Louis felé küldött egy könyörgő pillantást. Mindegy is, ez nem Louis dolga volt. Igazán rövidre kéne fognia magát; csodának számított, hogy James egyáltalán Harry közelébe engedi a katasztrófa után, ami az első találkozásuk volt reggel.

Vagyis, az első találkozás, amit Harry annak tart. Ott volt az is, mikor az Etonban ellenkező csapatban játszottak az Etoni Falátékban*. Még most is émelyítő volt az emlék – Harry Herceg testének melege, ahogy összenyomódtak a kis területen, és Louis elborzasztó észrevétele, hogy merevedése lett. Az a tapasztalat volt az indítólökete egy hosszú láncreakciónak. 

Talán ha nem akkor történt volna, talán ha nem Harryvel történt volna…

Szóval. Vissza az engedélymegvonáshoz.

„Ez abszolút egy olyan dolog, amit megtehetünk,” válaszolta.

„Megoldjuk valahogy,” ígérte meg Liam, hirtelen visszatérve a jelenbe. Néha, Louis irigyelte azért, mert ilyen könnyen beilleszkedik a környezetébe. Louis ehhez túl harsány volt.

„Köszönöm.” sóhajtott Harry és felnézett Liamre, majd átvitte tekintetét Louisra. „Komolyan, tényleg rettentően hálás vagyok. Jövök neked eggyel.”

Louis nem engedte, hogy a fiú viselkedése elcsábítsa. „Szeretem a gyémántot és a hosszú utazásokat Jamaicába.” válaszolta – és utána pofon akarta vágni magát. De a meglepetésére, Harry ajkai egy mosolyra görbültek. Kicsi volt, de ez volt a legőszintébb, amit egész nap mutatott.

Louis gondolkodás nélkül visszamosolygott.

*Etoni Falijáték: az Etonban ennek a játéknak a játszása hagyomány, sokak szerint a rugby elődjének is számít. Fura pontozási rendszerrel két csapat játszik egymás ellen. Lényegében egy falhoz nyomják egymást.

6. rész

Heyhoooooooo!

Először is nagyon köszönöm azoknak, akik válaszoltak az előző poszt alá. Akkor a rövidebb, de sűrűbb részek hozására állítom be magam. Szerintem heti kétszer tudok majd frissíteni, hétfőn és pénteken de ez nem fix időpont. 

Most nem nagyon jut eszembe más. Jó olvasást!

Yume ^^

Ha Louisnak lettek volna bármilyen elvárásai Harry színészképességeit illetően, akkor most nagyot csalódott volna. Mikor Harry megérkezett, oldalán Niallel és egy fekete hajú alakkal, akit Louis Zaynnek azonosított be, az idegesség csak úgy sugárzott belőle, arca fehér volt, szemei nagyok és gondterheltek. Igazából a mintája lehetett volna a kényelmetlenségnek. Johnson követte a triót egy semleges arckifejezéssel, a vállait feszülten tartotta.

James utasításait követve, a csapat a gyors és kíméletlen módszert fogja alkalmazni és azt állítja az e-mailt már visszaküldték a forrásnak és a forrás pedig azt mondta, hogy Johnson felelős az egészért. És az egészet Louisnak kell majd előadnia. Majd elejt pár információt az alakokról, akikről Ms Adams beszélt, az anyagról, amit Liam talált a számítógépén és a lakásában és remélhetőleg úgy fog tűnni, hogy tudja, miről beszél.

Ó basszus, annyira várt már erre.

                                                                                                                                

James Corden egy pisztolyt hordott magával.

Igaz, hogy el volt rejtve a férfi kabátja alá, de Harry egy pillanatra meglátta, mikor az bevezette őket a tárgyalóterembe. A csapat pont annyira várt a testőrre, mint amennyire Johnson kinn akart maradni. Több pillanat telt el a döntésképtelenségben, a másodpercek súlyosak, mint a lüktető szívverés, ami néhány filmben szokott lenni.

Majd Johnson megszólalt „Harry, kint leszek, ahogy szoktam, rendben?” beszéd közben a bal szeme megrándult.

Harry rávette magát, hogy félrenézzen „Gyere be velünk.” nem tudta felismerni a saját hangját.

Jézus, annyira nem akart most itt lenni. Amúgyis, Jamesnek van engedélye a pisztolyhordáshoz? Hallott pletykákat, hogy a csapat módszerei elég szabados felfogásúak, és hogy vannak kapcsolataik, amik megengedik számukra ezt a viselkedést, ami az átlagembereknek nem lehetséges.

Jézus, Harry annyira nem akart most itt lenni.

Ledobta magát a szoba végén lévő ülésbe, Zayn és Niall mellé fészkelték magukat. Az asztal alatt Niall térde az övének nyomódott, Zayn keze pedig Harry combjára simult, bíztatásként megszorítva azt. „Fel a maszkkal” suttogta.

Harry beszívta a levegőt az összeszorított ajkain át, majd bólintott. Mikor végre sikerült egy kis nyugalmat erőltetni magára, és körbevonni magát vele, mint egy kabáttal, Johnson már le volt ültetve az asztalhoz, Liam pedig mögötte állt. A kiállása már magában elég riasztó volt. James az asztalfőre ült, míg Ben az ajtó közelébe, Perrie pedig nyomtatványok között matatott, néha-néha megállva, hogy Johnson felé küldjön egy sötét pillantást.

A kép akkor lett teljes, mikor Louis megjelent az asztal szélén, lenézve Johnsonra, a vidám viselkedése elveszett a szoba feszült csendjébe. „Szóval,” mondta Louis harsányan „Beszélgessünk a felelősségteljes szerencsejátékozásról, rendben?”

Johnson hirtelen összerándult. Rögtön utána Liam keze a férfi vállára csúszott, biztosan tartva így az illetőt, mire John morgott egyet és visszadőlt a székébe.

„Készen áll?” kérdete Louis, teljesen ignorálva az előbb lejátszódott eseményeket.

Mikor Johnson Harry tekintetébe fúrta a sajátját, Harry nyelt egy nagyot és inkább Louisra fókuszált. Harry feje forgott, a gondolatok százai repdestek a fejében, de egy elnyomta az összes többit: ó basszus, ó ne, tényleg igaz volt.

Johnson már három éve mellette volt, leváltotta Pault, aki több időt szeretett volna tölteni a gyerekeivel „egy darab éretlen királyi kölyök helyett” ahogy ő mondta. Harry személyesen segített kiválasztani Johnsont a jelentkezők hosszú listájáról, és még mindig tisztán emlékszik az első találkozásukra, mikor négypercnyi kínos erőltetett beszélgetés után heves vitába kezdtek a videojátékokról.

Harrynek ezt a jelenetet szemrebbenés nélkül kéne végignézni. Tényleg ezt kéne tennie. Egy jó emlékeztető lenne számára, hogy miért kell elővigyázatosnak lennie a másokba vetett bizalmával, de – basszus Louis kegyetlen volt. Ez olyan volt, mintha valaki szétszedne egy LEGO házat kockánként, szinte élvezve a rombolást. Teljesen kész vagy ember, csak add fel. Ne fogd vissza magad, mert a bizalmas társaid egyértelműen nem tették. És bizalomról beszélve, hogy alszol éjszaka, hmm? Hogy tudsz belenézni a tükörbe? És amúgyis a húgod tud arról mennyire el vagy cseszve? Hogy mekkora adósságod van?

Johnson húga. Ó basszus, a húga. Harry találkozott a lánnyal egy párszor és nagyon aranyosnak találta. Mikor meghaltak a szüleik, Johnson nevelte fel őt, úgy, hogy csak öt évvel volt idősebb. Szegény lány összeomlana, ha megtudná ezt.

„Honnan tudsz a testvéremről?” kérdezte Johnson szinte hangtalanul, szemeiben vadság dúlt.

Louis vigyora olyan volt, mint egy cápáé, aki vért szagolt. „Ó mi rengeteget tudunk. Hé képzeld, megvan a száma is. Mit mondasz, felhívjuk őt?”

Harry egy kicsit utálta őt. Ugyanakkor nem tudta elszakítani a pillantását a nyakának büszke tartásáról, az álla éles vonalától és a szemei kékségéről. A magabiztosság, amit magából sugárzott megzavarta, megrémisztette és kiakasztotta Harryt, pedig Louis figyelme még csak nem is felé irányult.

A pillanat, mikor Johnson megtört az az volt, mikor Harry Zayn felé fordult és vakon hátranyúlt Niall felé. Minden hideg és zsibbadt volt és azt mondta kérlek, kérlek ne.

Hogy tűnhet egy nap egy teljes évtizednek?

Három mély levegő, lassan elszámolni tizenötig. Aztán Harry kiegyenesedett és megfegyelmezte az arcvonásait, felvéve a lehető leghiggadtabb arckifejezést, amire telt tőle jelenleg. Egy révületben hallgatta végig Johnson magyarázatait és mentségeit, és míg érezte magán Johnson tekintetét, ő makacsul a falat tanulmányozta, elméjét teljesen kiürítve. Meg se mozdult, míg James nem vetette fel Liamnek, hogy törjön be a zsarolók gépébe, hogy kitörölje az összes vádakkal teli anyagot, miután James használja a kapcsolatait a Scotland Yardnál, hogy elítéljék őket, illegális szerencsejátékgyarorlásért.

„Kérlek tégy így,” mondta Harry, címezve Jamesnek épp annyira, mint Liamnek. Ezzel a végszóval talpra kényszerítette magát, majd küzdött, hogy ne essen el rögtön. „Ha megbocsátotok, kérlek. Niall, Zayn, lehetne – nincs valami helység, ahol várhatnánk?”

„És mi lesz velem?” kérdezte Johnson, inkább panaszkodva, mint kérve. A hangja belefészkelte magát Harry koponyájába.

„Mi lesz veled?” kérdezett vissza Niall, durvábban, mint aminek Harry valaha is hallotta volna. „Ne gondold, hogy olyan helyzetben vagy, hogy kérdezz Harrytől bármit is, rohadék.”

Egy pillanatra Harry tekintete találkozott Johnsonéval, de rögtön pislogott és félrenézett. Fájt a feje és olyan volt, mintha a falak közelednének felé, kisebb helyre zárva őt minden pislogás után. Ha még a testőrében sem bízhat, akkor nem bízhat senkiben sem a családján és a két legjobb barátján kívül – Jézus. Hogy tudná álomra hajtani a fejét, ha a párnája alatt egy időzített bomba ketyeg? Hogyan, hogyan hozzon létre kapcsolatokat, anélkül, hogy pofára essen?

„Mi itt tartjuk őt most egy ideig.” mondta James valahonnan a távolból és Johnson tiltakozásai gyorsan és hatékonyan le lettek állítva. Aztán még volt valami arról, hogy tájékoztatni kell Anne Királynőt és Nicket, hogy kellenek pót biztonságiak, akik nélkül Harry nem hagyhatja el az épületet. Harry az egészet kizárta.

Mereven és magabiztosan Harry. Mosolyogj. Az egész az előadásról szól arról, hogy úgy tegyél, mintha nem vennéd észre a bámulásukat. Te az ellenőrzésük felett állsz.

Tartsd fenn az álcát.

                                                                                                                                 

Nem ez volt az első alkalom, hogy Harry rossz emberbe vetette a hitét. Voltak már mások Johnson előtt is, hamis barátok, akik csak a státusza, a kapcsolatai és a családjának a pénze miatt akarta vele lenni. De ez volt az első alkalom, mikor az egész kapcsolat rosszindulatú szándékra épült.

Elméletben, Harrynek most telefonálnia kéne. Ha erősebb lenne, akkor tudná egyedül kezelni a hívásokat az anyjának és Nicknek. Kinn lenne és helyrerakná a dolgokat ahelyett, hogy egy gyéren díszített várószobában bujkálna és próbálná elfelejteni életének elmúlt tizenhét óráját, miközben a gyomra összehúzódott már a gondolatára is, hogy Johnson helyett keresni kell majd egy pótlást. Úgy, mint Johnson, valószínűleg a másik két testőr, akik néha Harrynek dolgoztak, is tudnak dolgokat, amiket Harry sose mondott el nekik és úgy, mint Johnson, ők is talán kihasználják ezt egyszer a saját hasznukra.

Amíg Harry a szexualitását titokban tartja – amíg meleg – sebezhető lesz. Egy gyenge láncszem a Korona szempontjából.

„Akarsz beszélgetni?” kérdezte lágyan Zayn, miközben leült a Harry melletti székbe.

Niall lehuppant a földre törökülésben, hátával Harry lábának dőlt és átkarolta annak egyik bokáját. „Vagy akár be is foghatjuk a bucinkat, ha az jobb. Csak, tudod. Mi itt vagyunk, okés?”

„Tudom,” megköszörülte a torkát, majd fejét hátra dobva, Harry elgondolkodott mennyire nehéznek érzi minden porcikáját. „Sosem kérdőjeleztem meg.”

„Nem? Meg se fordult a fejedben, hogy az egyikünk… Tudod?” volt egy apró hezitálás Zayn hangjában és Harry rögtön elkezdte a fejét rázni. Niall, még mindig a padlón ülve, megfordult, hogy feléjük nézhessen. Az arckifejezése szokatlanul komoly volt.

„Nem,” mondta ki hangosan is Harry. Ránézett Zaynre, majd Niallra, majd vissza és ezt ismételte. „Nem. Ti nem tennétek ilyet. Mármint nem szabadott volna beszélnem nektek az egész… nyomozás dologról, hogy Liam próbált számítógépen nyomokat találni és a többi. Louis azt mondta nekem, hogy ne áruljam el senkinek, és mégis elmeséltem mindkettőtöknek. Szóval.”

Sem Zayn, sem Niall nem válaszolt, de Harry érezte, hogy közelebb csusszannak hozzá, körülölelve őt. Hálás volt a másodkézből érkező hőnek.

A dilemma...

Üdv mindenkinek!
Azon gondolkodom, hogy minek örülnétek jobban: hosszabb részeknek, viszont csak ritkábban (kb, egy-másfél hetente egy rész), vagy inkább sűrűbben (olyan két-három rész hetente), de rövidebb részeknek? Légyszíves segítsetek, mert nem tudom eldönteni! Nagyon megkönnyítenétek a dolgom, ha a kommentekben elmondanátok, nektek melyik opció tetszik jobban.
Szóval csak ennyit szerettem volna mára. Pusszancs mindenkinek, éljétek túl a hetet!
Yume


Ui.1: 17 ÉVES LETTEM!!
Olyan öreg vagyok.... Viszont megkaptam a szüleimtől életem első One Direction-ös könyvét!

Ui.2: Végre tavasz van! Bár az időjárás még erősen cáfolja ezt a tényt....

Ui.3: Kereken száz nap van hátra, hogy élőben lássam a One Direction-t! Készülj Bécs, mert jövök! :D