Sziasztok!
Sajnálom, hogy eltűntem. Igazából semmi mentségem nincs is rá. Remélem azért még vannak olyanok, akik szívesen olvassák ezt a történetet.
Yume
Harry mindenkitől elköszönt, majd kezet rázott kétszer,
mielőtt elment volna Zayn és Niall társaságában. Louis megfordult mielőtt a
liftajtók be tudtak volna rendesen csukódni Harry mögött.
Szóval. Ez lett volna a késői lezárása a tizenéves
fantáziálgatásának. Rendben van.
Egy félórával később Johnson megtudta, hogy a Testközeli
Védelmi Engedélyét megvonták. Louis nézte, ahogy a férfi arca megrándul, de egy
cseppnyi szánalmat sem érzett iránta. Szerencsejátékos problémák vagy nem, az
alak még könnyen megúszta és Louis reménykedett, hogy Harry nem hagyja a dolgot
ennyiben.
Mikor Louis elhintette az információt, hogy további
következmények is esedékesek, Johnson elsápadt. Mikor közölték vele, hogy
elmehet, szinte kirohant a teremből, mint egy kutya a behúzott farkával.
Egész könnyen megszabadultak tőle.
Végül mégsem lettek teljesen részegek. Csak bevackolták
magukat Zayn hálószobájába, és semmi komolyról nem beszélgettek, a mondatok
között nagy szünetekkel és minden halk és lassú volt. Pontosan az volt, amire
Harrynek most szüksége volt.
És mégis, mikor először Zayn, majd Niall elaludt, Harry
agya még mindig pörgött.
A probléma – ami nem is volt igazán annyira probléma – az
volt, hogy Niall és Zayn mindig rettentően elfogultak lesznek vele. Mindig azt
fogják választani, ami neki jó,
személyesen, és valószínűleg nem látják át a teljes képet.
A hátára fordulva, Harry hallgatta Zayn mély
levegővételeit a balján és Niall lágy horkolását a jobbján. A távoli fényei
Londonnak beszűrődtek az ablakon, a világosság megcsillogtatta Zayn
hálószobáját. Harry nehéznek érezte végtagjait, mintha sok-sok kis súly lenne
ráerősítve.
Megbízott Niallben és Zaynben, megbízott bennük kérdés
nélkül. Harry csak nem bízott abban, hogy a véleményük elég objektív.
Louis hangjának emléke járta át Harry agyát, ködös és
mégis fényes, mint a Nap, ahogy átvilágít a tejüvegen. Egy biztos, Louis végig
elég kritikus volt vele, de komolyan is vette őt, és egy racionális, érző
emberként kezelte. Nem bújt el a felelősség elől, de nem is próbálta Harrybe
diktálni a megfelelő megoldást. Azt mondta, hogy Harry döntése, pont mint
korábban a mosdóban, ahol Louis próbált még egy kis időt kifacsarni Harryből.
Ami, mellesleg, a jó döntésnek bizonyult.
Jézus. Harry nem tudott úgy tenni, mintha Johnson árulása
nem változtatna semmin. Beszélnie kellett valakivel.
Kitalálnia a következő lépést.
Csöndesen kimászott Zayn ágyából. A levegő hűvös volt
meztelen mellkasán, amitől keze elkezdett libabőrözni, és csak megállt egy
pillanatra, hogy figyelje Niallt és Zaynt, ahogy a takaró alatt feküdtek.
Istenem, úgy szerette őket. Egy katasztrófa lenne nélkülük.
De ebben nem tudnak neki segíteni. Nem igazán.
Louis arra ébredt, hogy a telefonja rezeg melette az
éjjeliszekrényén. Vakon érte nyúlt, gondolatai lomhák, mint a gyíkok téli
napfényben, miközben próbálta felfogni mi történt:
Hajnali
fél kettő?
Ez
két gyors rezgés volt ugye? Akkor SMS-ek. Semmi vészhelyzet.
Basszus.
A kijelző túl világos.
Mi
a franc is a kódom?
Valahogy végülis sikerült elég szellemi jelenlétet
összeszednie, hogy feloldja a telefonját és megnyissa az üzenetet. Ami arról a
számról jött, amit Louis úgy mentett el, hogy Nyavalyás Harry Herceg WTF. Oké. Vagyis, mi a franc?! Louis nem
gondolta volna, hogy a kapcsolatuk már olyan szinten áll, ahol elfogadható,
hogy írjanak egymásnak este nyolc után. Persze, uh, minden, aminek köze van
kapcsolatokhoz, jobb, ha kimarad Louis válasz SMS-éből.
Egyáltalán mit akar Harry?
Visszaesve a párnájára, Louis feje felé emelte a telefont,
és hunyorított, megpróbálva kivenni a betűket a fényességből. ’Szia! Bocsánat, tudom, hogy ez nem
tartozik hozzá a munkádhoz, de szerinted beszélhetnénk? Arról, amit mondtál
arról, hogy mindenhova magammal vinni?’ Rögtön utána volt egy másik üzenet is.
’Természetesen fizetek az idődért.’
Fizetek
az idődért. Köszi, de Louis már nincs benne abban a szakmában.
Nem mintha Harry úgy értette volna. Persze, hogy nem, és
ha Louis nem lett volna ilyen rohadt fáradt, az agya soha nem ugrott volna
vissza életének abba a szakaszába, ahol a ’Mennyi?’
egy normális kezdése volt egy beszélgetésnek. Komolyan, teljesen átgondolatlan
volt Harrytől, hogy az éjszaka közepén küldje el az üzenetét, ahelyett, hogy
várt volna addig, amikor a normális emberek nappali munkával, tényleg ébren
vannak. Azért, hogy igazságosak legyünk, normál emberek lenémítják a
telefonjukat éjszakára, de azután az eset után, mikor Liam érte jött egyszer
egy halaszthatatlan ügy miatt, Louis nem használta az éjjeli módot.
Lassan, Louis lerakta a telefonját, majd nézte az
árnyékokat a plafonján. Aztán kiszállt az ágyból és feldobott egy pólót a
padlójáról a hátára, és elsétált a nyitott erkélyajtóig. Késő májushoz képest, az
éjszaka csípős volt a bőrének. Jó volt arra, hogy az agyát felkeltse.
’Miért
én?’ küldte vissza.
’Ó, istenem, remélem nem keltettelek fel,’ válaszolt Harry
rögtön. ’Boccs, ha mégis. Nem gondoltam, hogy látni fogod ezt reggel előtt.' küldött mégegy üzenetet fél perc múlva. ’És nincs sok ember az életemben, aki….
pártatlan kívülálló és megbízhatok benne. És te azt mondtad, ez semmi olyan,
amit szégyellni kéne. És te tudod ez milyen, talán. Szóval.’
Igen Louis tényleg tudta, hogy ez milyen. Tudta milyen, ha
meg kell kockáztatnia valamit és az optimizmusa visszaütött; tudta milyen volt
teljesen maga alatt lenni; rengeteg dolgot tudott, amit Harry Herceg még
elképzelni se tudna.
És egyik dolog sem olyan volt, amit Louis meg akarna
osztani bárkivel is.
De ezzel ellentétben, ha Louis most elutasítaná…. basszus
nem tudná. Harry lehet, hogy gazdagnak nőtt fel, előnyökkel és jó
megjelenéssel, de ha ezeket nem számoljuk ő is csak valaki volt, aki Louis
tanácsáért esedezett.
A pólóját szorosabban fogva maga köré, Louis vett egy mély
levegőt. Oké, meg tudja csinálni. Leülni Harryvel egy normális beszélgetésre,
csak ők ketten, talán még segít is Louisnak, abban hogy lezárja ezt az egészet.
’A kaja az én fizetségem,’ írta. ’Vegyél nekem reggelit holnap. Vagy ebédet,
vagy bármit, ahogy jó. Hacsak James nem igényel engem az irodában, tudok
alkalmazkodni a napirendedhez.’
’Olcsó randi.’ Harry smileyja tisztázta, hogy csak viccel.
’A reggeli remek lesz, de jó lesz neked az otthoni koszt? Nálam? Nem igazán
olyan beszélgetés, amit nyílvános helyen szeretnék lebonyolítani. De csúcs
teljes angol reggelit csinálok, igérem! És fizetek a taxidért.’
Teljes angol reggeli, saját készitésüleg? Mégis ki ez a
srác? Ez a pasi. Srác-pasi. Tökmindegy.
Talán az egész csak egy vicc volt. Vagy valami séf
megcsinálja a kaját és becsempészik pont azelőtt, hogy Louis megérkezne. Igen,
ez sokkal realisztikusabban hangzott, mint hogy Harry Herceg tényleg főzne.
Louisnak, senki kevesebbnek.
’Mondd meg hol, és ott leszek kilencre.’ válaszolt Louis.
Miután kapott egy címet Camdenben, lezárta a telefonját és
könyökével a terasz korlátjának támaszkodott, figyelve az éjszakát. Az út
előtte kihalt volt, a pékség órákra volt a nyitástól. Egy bank világításai
kékre festették az utca egy részét, a fényessége majdnem teljesen elnyelve egy
utcalámpa fényében. Szerette a nyugodt környezetet, ahol a lakása van, amit
választott, de most nem bánta volna a nagy forgalmat és a szórakozóhelyekből
kiszökő zenét.
