2016. május 31., kedd

19. rész

Helló Mindenkinek!
Igaz, hogy nem túl hosszú, de gondoltam felrakom még ma ezt a részt, hamár infón szabadfoglalkozásunk van :)
Remélem mindenki annyira várja a nyári szünetet, mint én, kitartás már csak pár hét! :D
Jó olvasást! 
Yume :)

                                                                                                    

Már bőven elmúlt éjfél mikor Niall felajánlotta, hogy hazaviszi Liamet, Zaynt és Louist. „Aztán végre a csodás barátnőmmel fogom megosztani az ágyamat, és nem veletek, barmokkal.” mondta és Louis úgy döntött inkább nem kérdez rá.
                                                                                                                              
Először Zaynt rakták ki, alig egy mérföldre Harry lakásától, hasonlóan flancos környéken. Nem túl meglepő. Zayn úgy nézett ki, mint aki félig alszik, elmormogott egy köszönést miközben kimászott az autóból, és Louis észrevette, hogy Liam tovább nézett a férfi után, mint az szükséges lett volna. Vagy illedelmes.

Louis volt a következő, és még mielőtt kiszállt volna, megbeszélte a pontos időpontot Liammel, a szokásos iszogatásukhoz. Mikor megkérdezték Niallt, szeretne-e csatlakozni, Niall elutasította az ajánlatot, mondován itt az ideje, hogy a barátnőjével töltsön egy kis időt. 

„Nem mindenki szingli, mint ti nyomik,”

„Lehet, de vannak, akik így is boldogok,” válaszolta Louis, majd Liam felé fordult és emelte a kezét, hogy lepacsizzanak, bár Liam csak egy rövidke gondolkodás után mozdult.

Érdekes.

„Na majd még látjuk egymást,” köszönt el Niall Louistól. Pontosan ugyanezt mondta a sörözőben is, sok-sok hónappal ezelőtt, de ez alkalommal, Louis majdnem biztos volt benne, hogy hamarosan tényleg fognak újra találkozni.

„Szavadon foglak,” válaszolta. Miután kezével végigsimított a kocsi motorháztetején, Louis elindult az épület felé. Egy hangos motorzúgás kíséretében, melyet szinte biztosan csak a szomszédoknak szánt, Niall kihajtott az utcáról.

Nem törődve az utcára szálló hirtelen csönddel, Louis kinyitotta a bejárati autót, majd elindult felfelé a lépcsőkön. Szinte már nem is gondolkodott, a lábai vezették. Igaz, hogy nagyon fáradt volt már, de még hallotta a két harangszót mielőtt álomba merült volna.

                                                                                                                

A hétvége a szokásos körökkel kezdődött, ahol a különböző cégek étkezdéibe mentek összegyűjteni a megmaradt ételt. Egész jól álltak eddig, és Louisnak jó kedve volt mikor Stannel elindultak az építkezési terület mellé, ahová már három hete szöknek be. Lassan új helyet kell majd találniuk: most hogy beköszöntött a nyár, a parkos részek a mostani törzshelyük környékén egyre látogatottabbak és a hírek gyorsabban terjednek.

Egy pár kóborló már akkor a környéken volt mikor megérkeztek, és Louis az autóhoz vezényelte őket, hogy segítsenek kipakolni az ételt. Nem nyúlkálunk kölkök. Ha elkaplak titeket, kaptok egy nagy csattanósat a feneketekre, és nem fogtok örülni. A büfé délben nyílik és ez mindenkire vonatkozik.

A rendszer fontos volt. Pont mint a kitartás.

Egyre több gyerek érkezett, közben Stan visszavitte a bérelt furgont, és napközben már megvoltak negyvenen is, páran még újak, akik inkább magukban voltak, de sokan már gondtalanul meséltek Louisnak a hetükről. Az utcai pletykák szerint a Victoria állomás környékén lévő nappali központba jött egy új szociális munkás, aki a személyes érdeklődést egy új szintre viszi. „A mi szerencsénk, ember,” mondta Shayna, miközben az új órájában gyönyörködött. Louis úgy döntött, inkább nem kérdezi meg honnan is szerezte, de azt megjegyezte, hogy utána kell nézni annak az új szociális munkás hátterének.

„Jövőhéten következő hely,” jelentette be Stan mikor az első srácok kezdtek elszállingózni. „A pontos helyszínt majd elküldjük Kevnek és Stacynek, szóval őket keressétek infókért.”

„Más téma. Kinek van kedve egy kis focihoz?” kérdezte Louis és válaszként egy gyenge éljenzést kapott a szokásos csoporttól. Hét a nyolc ellen, nem túl vészes, mikor nem sokkal ezelőtt még pár embert is nehezen szedtek össze.

Személyes tapasztalatból tudta, hogy itt a bizalom nagyon nehezen volt szerezhető és könnyű volt elveszíteni. Több mint egy év után, arra jutott jól állnak.

                                                                                                             

Ha Louisnak össze kellene írnia a legelfoglaltabb napjait munkában, a következő hétfő és kedd valahol a top3-ban lenne. Igaz, ott volt az az elrablás, ahol az alvás legfeljebb pár óra volt, a legváltozatosabb helyeken, például az asztala alatt összekuporodva, egy pulcsival párnának, de akkor Jamest követték. Most, Louisnak kellett mindenkit egyben tartania, kitalálnia az előkészületeket, ellenőriznie az emaileket, megírnia, hogy pontosan mit terveznek bejelenteni, majd azt újraírni, és megint újraírni.

Ha az, hogy Harry bejelenti, hogy meleg, egy katasztrófa lesz, Louis lesz mindenért a felelős. Főleg, hogy nagy szerepe volt Harry döntésében, hogy végigmenjen az egészen.

Végülis, kinek kell az alvás?

2016. május 24., kedd

18. rész

Hello mindenki....
Szóval itt vagyok megint egy új résszel. Szeretném kijelenteni, hogy elmondhatatlanul sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, nem jeleztem semmit. Az elején egyszerűen nem volt időm, és utána nem mertem írni, féltem hogy mit fogtok gondolni. De nem is mentegetőzni akarok. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik írtak kommenteket, hogy térjek vissza, nagyon sokat jelentettek nekem.
Ha van valaki, aki ezek után még velem van, jó olvasást!
   
                                                                                                                                              

Szóval Harrynek Zayn volt az egyetlen. Annak kellett lennie. Még ha bele is számítunk pár lányt, akit megdugott mielőtt rájött volna, hogy meleg, annyira.... más volt, annyira különbözött Louis múltjától. Másmilyen. Édes. Ártatlan.

Louis hihetetlenül irigyelte ezért.

"Hát," mondta hangosan Louis, "ne aggódj Kisherceg." Mikor végzünk ezzel a showműsorral, te is úszkálsz majd az ajánlatokban. Mr. Szupermodell odabenn csak úgy sárgulni fog az irigységtől."

"Zayn nem szokott irigykedni," mondta Louisnak egy furcsán üres kifejezéssel az arcán, majd hirtelen visszadőlt. A következő mondatot arcával az égnek mondta. "Hányszor kell még elmondanom neked mielőtt végre elhiszed, hogy Zaynnel csak barátok vagyunk?"

"Hogy fair legyek," szúrta közbe Niall, "a barátoknál ti azért többek vagytok. Olyanok vagytok, mint egy üveg tequila amihez jár egy plusz felespohár, mint egy különleges ajánlat. Ezzel ellentétben, te meg én csak egy üveg pia vagyunk."

Oké, Niall tényleg csúcs volt. Nem mintha Louis nem erre számított volna. "Tetszik, ahogy az agyad működik," mondta, közben pedig Harry halkan hümmögött, mielőtt válaszolt volna.

"De ez azt jelentené, hogy te és én kevesebbek vagyunk. Ez nem igaz,"

Niall egy kicsit elgondolkodott, "Akkor mi lehetünk egy picit nagyobb üveg a szokásosnál," döntötte el, "Hogy pótoljuk a felespohár hiányát."

"Nekem okés," mondta Harry, "De ha hármunk között van két üveg pia meg egy pohár, mi lesz a lime-mal, meg a csipet sóval?"

"Liam meg Louis eldöntheti, hogy ki micsoda," válaszolta Niall, és komolyan, mindketten nevetségesek voltak. Louis könnyen el tudta képzelni, hogy barátkozzon velük; sőt azt is, hogy ők így öten jó haverok legyenek.

Jézus, nem lenne szabad ilyen dolgokon gondolkodnia. Ez a munka csak ideiglenes. Egy munka. Valami, amivel James bízta meg, és nem ronthatja el az egészet csak azért, mert most meg se tudja különböztetni a balt a jobbtól.

De a beszélgetések a Trónok harcáról és a zombie futballról se igazán tartozott a munkájához. De ha már túllépte azt a határt, nem igazán számít sokat, nem? Csak tartania kell a szokásos pimasz megjegyzéseit és a megfigyelőképességét, végülis ez volt az, ami miatt Harry pont tőle kért tanácsot.

Louis egy kicsit arrébb csúszott Nialltől és Harrytől és a korlátnak támaszkodott. A fények villogtak a feje fölött, mint ezernyi apró csillag, és nem volt részeg, bár lehet kicsit becsípett. Talán. Azon a szinten volt, ahol az érzés még inkább kellemes volt. "Az én harapásom csíp," jutott eszébe válaszolni. "Szóval én akarom a lime címet. Mert Liam sokkal kedvesebb nálam. És a képességei sokkal szélesebb körben használhatók, pont mint a sónak."

"Akkor nincs még egy üveg felespohárral?" Harry elég nyugodtnak hallatszott, de az éles pillantása, amit Louis felé küldött, elárulta őt.

Ehhez semmi köze nem volt Harrynek. Minek törődött vele? Törődött vele?

Épp meg akarta kérdezni ezt Harrytől, mikor a lakás belsejéből nevetés hallatszott, Liam egyedi vihogása, majd Zayn motyogása, amit nem lehetett megérteni. Ó. Oké, nagy volt rá az esély, hogy Harry csak a barátja érdekében kérdezte. Mi másért érdekelné ez Harryt?

"Liam egy nagyon jó srác," mondta Louis, végiggondolva minden egyes szót mielőtt kiejtette volna őket. "És remek barát, de számunkra nincsenek felespoharak. Tökéletesen megfelel nekünk, ha közvetlenül az üvegből iszunk. Szerintem," roppantotta ki az ujjait Louis, "a felespoharak amúgyis túlértékeltek."

Lehet, hogy ez egy kicsit túl sok információ volt. 

"Túlértékeltek?" NIall hangja sértődött volt. "Az nem lehetséges."

"Nem tudom... Talán a társadalomban egy picit." Harry lassan beszélt, tekintete megnyugodott az esti égbolton. "Én azt hiszem hogy... Nem tudom. Én azt szeretném ha jelentene is valamit."

Na várjunk egy percet. Azt a rohadt.

Azt a rohadt, a szexről beszélgettek. Vagyis a szexuális hozzáállásról. Egy teljesen személyes szinten. 

Be kellett ismernie, hogy ő kezdte, bár nem ő hozta fel a felespoharas témát, de - ez nem csak a viccelődésről szólt, ez már több volt. Harry olyan komolynak tűnt, és Niallel talán már beszéltek erről, de Louis most hallotta ezt először. Ráadásul nem Louis volt a legjobb ember, akivel a érzelmes szexről lehet beszélni, pláne nem Harryvel.

Mikor fiatal voltam és hülye, arról álmodoztam, hogy szeretkezek veled.

Aha. Abszolút nem.

"Jobb amikor jelent is valamit," egyezett bele Niall könnyedén, és Louis rájött nem úszhatja meg a válaszadást.

"Nem igazán gondoltam még rá így..." mondta végül.

Kifejezhetetlenül hálás volt, mikor Liam és Zayn azt a pillanatot választották arra, hogy visszatérjenek. Magukkal hozták azt a csodát, melyet sörnek hívnak, és a tál gyümölcsöt is, amit Harry egy örömteli hanggal köszönt meg, majd felült, eközben kitúrva Niallt a helyéről.

A hideg dobozt az arcához tartva, Louis a lépcsőkorlátnak dőlt, becsukta a szemét és hagyta, hogy a többiek hangja elmossa az összes gondolatát. Minden rendben van, az egész romhalmaz, ami a múltja volt, elmehet a picsába - már olyan messze volt, talán már egy másik kontinensen is volt. 

A dolgok jól álltak.