19. rész

Helló Mindenkinek!
Igaz, hogy nem túl hosszú, de gondoltam felrakom még ma ezt a részt, hamár infón szabadfoglalkozásunk van :)
Remélem mindenki annyira várja a nyári szünetet, mint én, kitartás már csak pár hét! :D
Jó olvasást! 
Yume :)

                                                                                                    

Már bőven elmúlt éjfél mikor Niall felajánlotta, hogy hazaviszi Liamet, Zaynt és Louist. „Aztán végre a csodás barátnőmmel fogom megosztani az ágyamat, és nem veletek, barmokkal.” mondta és Louis úgy döntött inkább nem kérdez rá.

                                                                                                                              

Először Zaynt rakták ki, alig egy mérföldre Harry lakásától, hasonlóan flancos környéken. Nem túl meglepő. Zayn úgy nézett ki, mint aki félig alszik, elmormogott egy köszönést miközben kimászott az autóból, és Louis észrevette, hogy Liam tovább nézett a férfi után, mint az szükséges lett volna. Vagy illedelmes.

Louis volt a következő, és még mielőtt kiszállt volna, megbeszélte a pontos időpontot Liammel, a szokásos iszogatásukhoz. Mikor megkérdezték Niallt, szeretne-e csatlakozni, Niall elutasította az ajánlatot, mondován itt az ideje, hogy a barátnőjével töltsön egy kis időt. 

„Nem mindenki szingli, mint ti nyomik,”

„Lehet, de vannak, akik így is boldogok,” válaszolta Louis, majd Liam felé fordult és emelte a kezét, hogy lepacsizzanak, bár Liam csak egy rövidke gondolkodás után mozdult.

Érdekes.

„Na majd még látjuk egymást,” köszönt el Niall Louistól. Pontosan ugyanezt mondta a sörözőben is, sok-sok hónappal ezelőtt, de ez alkalommal, Louis majdnem biztos volt benne, hogy hamarosan tényleg fognak újra találkozni.

„Szavadon foglak,” válaszolta. Miután kezével végigsimított a kocsi motorháztetején, Louis elindult az épület felé. Egy hangos motorzúgás kíséretében, melyet szinte biztosan csak a szomszédoknak szánt, Niall kihajtott az utcáról.

Nem törődve az utcára szálló hirtelen csönddel, Louis kinyitotta a bejárati autót, majd elindult felfelé a lépcsőkön. Szinte már nem is gondolkodott, a lábai vezették. Igaz, hogy nagyon fáradt volt már, de még hallotta a két harangszót mielőtt álomba merült volna.

                                                                                                                

A hétvége a szokásos körökkel kezdődött, ahol a különböző cégek étkezdéibe mentek összegyűjteni a megmaradt ételt. Egész jól álltak eddig, és Louisnak jó kedve volt mikor Stannel elindultak az építkezési terület mellé, ahová már három hete szöknek be. Lassan új helyet kell majd találniuk: most hogy beköszöntött a nyár, a parkos részek a mostani törzshelyük környékén egyre látogatottabbak és a hírek gyorsabban terjednek.

Egy pár kóborló már akkor a környéken volt mikor megérkeztek, és Louis az autóhoz vezényelte őket, hogy segítsenek kipakolni az ételt. Nem nyúlkálunk kölkök. Ha elkaplak titeket, kaptok egy nagy csattanósat a feneketekre, és nem fogtok örülni. A büfé délben nyílik és ez mindenkire vonatkozik.

A rendszer fontos volt. Pont mint a kitartás.

Egyre több gyerek érkezett, közben Stan visszavitte a bérelt furgont, és napközben már megvoltak negyvenen is, páran még újak, akik inkább magukban voltak, de sokan már gondtalanul meséltek Louisnak a hetükről. Az utcai pletykák szerint a Victoria állomás környékén lévő nappali központba jött egy új szociális munkás, aki a személyes érdeklődést egy új szintre viszi. „A mi szerencsénk, ember,” mondta Shayna, miközben az új órájában gyönyörködött. Louis úgy döntött, inkább nem kérdezi meg honnan is szerezte, de azt megjegyezte, hogy utána kell nézni annak az új szociális munkás hátterének.

„Jövőhéten következő hely,” jelentette be Stan mikor az első srácok kezdtek elszállingózni. „A pontos helyszínt majd elküldjük Kevnek és Stacynek, szóval őket keressétek infókért.”

„Más téma. Kinek van kedve egy kis focihoz?” kérdezte Louis és válaszként egy gyenge éljenzést kapott a szokásos csoporttól. Hét a nyolc ellen, nem túl vészes, mikor nem sokkal ezelőtt még pár embert is nehezen szedtek össze.

Személyes tapasztalatból tudta, hogy itt a bizalom nagyon nehezen volt szerezhető és könnyű volt elveszíteni. Több mint egy év után, arra jutott jól állnak.

                                                                                                             

Ha Louisnak össze kellene írnia a legelfoglaltabb napjait munkában, a következő hétfő és kedd valahol a top3-ban lenne. Igaz, ott volt az az elrablás, ahol az alvás legfeljebb pár óra volt, a legváltozatosabb helyeken, például az asztala alatt összekuporodva, egy pulcsival párnának, de akkor Jamest követték. Most, Louisnak kellett mindenkit egyben tartania, kitalálnia az előkészületeket, ellenőriznie az emaileket, megírnia, hogy pontosan mit terveznek bejelenteni, majd azt újraírni, és megint újraírni.

Ha az, hogy Harry bejelenti, hogy meleg, egy katasztrófa lesz, Louis lesz mindenért a felelős. Főleg, hogy nagy szerepe volt Harry döntésében, hogy végigmenjen az egészen.

Végülis, kinek kell az alvás?