17. rész

Sziasztok!
Remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje és többet tudott pihenni, mint én. Igazából nem volt sok szabadidőm, de megbeszéltem magammal, hogy ma rakok fel új részt, viszont nem sikerült lefordítanom az egészet. Úgyhogy ma itt van az első fele, holnap pedig suli után gyorsan lefordítom a másik felét is! Remélem ez így mindenkinek megfelel.
Nem is szövegelnék tovább, mert még kémiát kell tanulnom.
Mindenkinek jó olvasást!
Yume

Ui: Ebben a részben Louis múltjából egy jelentős darabka kiderül. Ha valakit zavar a prostitúció említése, annak ajánlom ennek a résznek az átugrását.

                                                                      

Mikor Louis először volt Harry lakásán, csak egy gyors pillantást vetett a fürdőszobára. Akkor nem vette észre az ajtó mögött lévő, lábakon álló fürdőkádat. Most viszont, mikor megpillantotta teljesen lefagyott.

Fehér porcelán,  a lábán karmokkal, a csapok pedig ezüst színűre voltak festve, pont mint - pont mint Renénél, legalábbis így hívatta magát. Igazából sokkal inkább egy John vagy Peter volt. Bárhogy is volt, ő volt Louis két állandó ügyfelének egyike, és szerette Louist megfürdetni a kádban pontosan így, piszkos kisfiú, szépen megfürdünk az apának, vagyis nekem. Végigdörzsölte Louis testét vaníliaillatú szappannal, majd kiszedte a kádból, a víz még csöpögött róla, a mosdókagylónak döntötte Louist és lassú mozdulatokkal megdugta, és mindig még időben kihúzta magát Louisból, hogy levegye az óvszert és Louis hátára tudjon élvezni. Aztán Louis a kosz ellenére magára ráncigálta a ruháit és lelépett. Mint az óramű, tényleg. Irónia hozzátéve.

Végül is, elég tűrhető volt. Nem voltak zúzódások, se veszekedés a védekezés miatt, és a rendszeres kéthavi találkozójuknak fontos szerepe volt Louis döntéséhez, hogy végül kivegyen egy vacak lakást Lewishamben.

És, mellesleg, René kádjának fehér tartólábai voltak. Ezek itt bronzból voltak, és sokkal drágábbnak tűntek. És már úgyse számít, hogy Renéén fehér lábak voltak. Louis akkor még hülye volt. Mostmár nem az.

Elfordulva, Louis pisilt gyorsan, anélkül, hogy még egy pillantást vetett volna a kádra. Harry szappanja levendula és citrus illatú volt, és Louis kétszer is megmosta a kezét, hogy az illat a kezére tapadjon.

A gyomra még akkor is görcsölt egy kicsit, mikor csatlakozott a többiekhez a teraszon. A fényfüzérek halvány fényében látta Harryt, ahogy a földön feküdt, Niall és Zayn a kanapén terültek szét, és Liam két széken helyezkedett el kényelmesen. Elméletileg Liam és Louis már hazamehetett volna, mivel megbeszélték a lehetőségeiket és kidolgoztak egy, még nem teljes tervet, de akkor Niall tett egy megjegyzést az angol nemzeti csapatra, amit Louis képtelen volt szó nélkül hagyni, és mielőtt észrevette volna, egy heves beszélgetést folytatott a zombifutballról. Aztán volt ott még több sör és egy kis fagyi, majd a közeli templom harangja tíz órát ütött és már túl késő volt úgy tenni, mintha a találkozó még mindig hivatalos természetű lenne. Louis szinte túl könnyűnek találta az alkalmazkodást.

Elhelyezkedett a földön törökülésben Harry mellett, és a szorongását megpróbálta elűzni egy kis beszélgetéssel. "Szóval, Kisherceg. Beszélgessünk a Trónok Harcáról és arról, hogy miért kell egy bármilyen trónra várományos embernek megnéznie ezt."

"Én azt hittem, hogy az egy könyvsorozat," pislogott Louisra Harry ártatlanul. Az árnyékoktól Harry szempillái úgy néztek ki, mint valamilyen finom por, és Louis hihetetlenül ki akart nyúlni és végigsimítani Harry felsőajkán az ujjbegyével.

A kezeit inkább lazán ökölbe szorította és az ölében pihentette őket. "A könyvek a strébereknek valók!"

"Talán én stréber vagyok," válaszolt Harry egy halvány vigyorral.

"Egy herceg vagy," jegyezte meg Louis, "Ez azt jelenti, hogy lehetsz kicsit egyedi, de sose stréber. Bocsesz."

Harry halkan kuncogott mellette, mintha egyedül csak Louisnak szólna. "Szóval te a szakértője vagy a hercegeknek?"

"Egyértelmű," mondta könnyeden, semmi olyat, ami valaha, akár kicsit is igaz lett volna. "Ismerd az ellenséged, ugye?" Hogy megmutassa, csak viccelt, a térdével gyengéden meglökte Harry csípőjét, Harry mosolya pedig még nagyobbra nőt, és még a sötétben is látszott, hogy megjelent az egyik oldalon egy gödröcske.

"Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. Érthető," bólintott Harry.

Liam ezt a pillanatot választotta, hogy talpra álljon, a folyamat végén pedig megkapaszkodott a kanapé szélén, hogy visszanyerje egyensúlyát. Liam egy üveg boron osztozkodott Zaynnel, és Louis legnagyobb szórakozottságára, a hatása már kezdett meglátszani, ez volt a legbecsípettebb, ahogy Louis valaha is látta Liamet. Elég nagy változás egy olyan számára, aki ugyanannyira szerette a dolgokat kontroll alatt tartani, mint Louis.

"Elmegyek pisilni," jelentette be Liam, "Szüksége van valakinek valamire?"

"Hogyan kapcsolódik az össze, hogy te elmész hugyozni, és az, hogy kell-e valakinek valami? Arany zuhanyról beszélünk?" Kérdezte Louis, miközben fejét hátrahajtotta egy önelégült vigyorral.

"Idióta," pirult el Liam, homloka elégedetlenül ráncolódott. "Úgy értettem a konyhából. Mint például sör vagy ilyesmi."

"Egy kis gyümölcsöt, légy szíves? A hűtőben kell lennie felkockázva," legyintett a konyha felé Harry.

Niall felhorkantott. "Persze, hogy neked gyümölcs kell. Egy másik sört nekem, oks?"

"Megyek veled," mondta Zayn. Lecsusszant a matracról és elindult befelé.Egy pillanatig Liam csak tanácstalanul bámulta a világos színű ajtókeretet, majd követte a sötét hajú férfit. Út közben a csípőjét beverte az ajtófélfába és egy szenvedő arckifejezéssel visszanézett a válla fölött a többiekre.

Miután Liam elhagyta a helyiséget Harry felült, felnyomta magát a háta mögött lévő kezeivel, a pólója pedig felgyűrődött a mellkasánál. A hangtónusa mély volt, mintha gondolataiba merült volna. "Liam mindig ilyen ügyetlen?"

"Egyáltalán nem," válaszolta Louis, de utána meg kellett állnia, hogy megfontolhassa következő szavait. Harry arckifejezését tanulmányozta miközben megkérdezte: "Ez bizarr?"

"Miért lenne az?" Kérdezett vissza Harry és Louis már azon gondolkodott, hogy Harry valamilyen furcsa módon nem vette észre Liam mennyire feltűnően csorgatja a nyálát Zayn után, de ekkor Harry felnevetett és folytatta. "Szerintem eléggé vicces. Mármint Zayn sose veszi észre az ilyesmit, Liam meg egész jól próbálja nem kimutatni, hogy bejön neki."

"Ez lenne a jó rejtegetés?"

Egy vihogással Niall lefordult az ágyról, így fejével Harry hasán végezte, aki morgott egyet, de nem mozdult, hogy lelökje a szőkét onnan.

"Rejtegeti egy olyanhoz képest, akinek tetszik Zayn," magyarázta Niall. "Harry, emlékszel a partira Nicknél? Mikor egy órán belül öten ajánlották fel Zaynnek, hogy leszopják?"

"Az egy jó buli volt," úgy hangzott Harry elégedett volt az emlékkel, semmi féltékenység. Bár igaz, hogy többször is kijelentette, hogy ő és Zayn leginkább barátok voltak, Louis egyszerűen nem tudta megérteni a barátok extrákkal kapcsolatok természetét. Hát, úgy tűnik valakinek azért működik ez a dolog.

"A mi drága Haroldunk" mondta Niall kifejezetten Louisnak, "ugyanilyen sok ajánlatot kapott. Persze egy kicsit flancosabban megfogalmazva, de a szándék az ugyanaz volt."

"Miért nem lepődtem meg?" Motyogta Louis.

Harry megmozdult, vett egy nagyobb levegőt, amitől a hasa megemelkedett, Niall pedig zsörtölődött a zavaró mozgás miatt. "Rossz párna. Feküdj nyugodtan, te rohadék,"

Még a szeme se rezdült meg Harrynek a sértésre, csak megpaskolta Niall fejét. "Csak annyi, hogy az emberek odavannak a herceg dologért. Főleg a lányok. És még ha lettek is volna srácok, nem mintha tehettem volna bármit is, anélkül, hogy kockáztassam, hogy kiderülnek dolgok."

Szóval Harrynek Zayn volt az egyetlen. Annak kellett lennie. Még ha bele is számítunk pár lányt, akit megdugott mielőtt rájött volna, hogy meleg, annyira.... más volt, annyira különbözött Louis múltjától. Másmilyen. Édes. Ártatlan.