16. rész

Sziasztok!

Igyekeztem minnél előbb hozni az új részt, és hamarabb kész lettem vele, mint gondoltam! Hazaértem táncról és beraktam a Made In The A.M. lemezt és gépeltem és mire észrevettem kész lett!

Hogy telik a hetetek? Én már most a téli szünetről álmodozom....

Egyébként nektek melyik a kedvenc számotok az új albumról? Én beleszerettem Louis szólójába az End Of The Day végén és az If I Could Flyba... *-*

Nem is szövegelek tovább! Jó olvasást!

Yume

                                                                 

Volt egy rövid beszélgetésük telefonon koradélután, Harry hangja lelkes volt és életteli, miközben kérdezte hogy állnak a dolgok és hogy Louisnak szüksége van-e valamire tőle. Sokkal céltudatosabbnak hangzott, mint előző este, szinte már türelmetlennek, mikor Louis pont attól félt, hogy Harry számára máshogy fognak a dolgok tűnni a reggeli napfényben. Úgy tűnt Harry olyan valaki volt, aki tartotta magát a döntéseihez. Ritka, az már biztos.

Louis felvetette, hogy Liam és ő felugornának Harryhez nap végén, hogy találkozzanak Harryvel és a beavatott csatlósaival, hogy megalakítsák a Kis Tanácsot – és, mellesleg, Louis követelte, hogy a Király Kezének legyen szólítva, annak ellenére, hogy ez milyen veszélyekkel járhat az életére. Viszont Louisnak csalódnia kellett, mert Harry nem vette észre a Trónok Harca utalást. Most komolyan, minden jó önértékelésű királyi sarjnak tisztában kéne lennie a hatalomért folyó sötét harcokkal. Hogy kéne Louisnak egy olyan vezetőben bíznia, akinek a műveltségében egy ekkora lyuk tátong?

„Még jó, hogy nem én vagyok az első a sorban,” mondta Harry nevetve, és Louis elégedetlenül morgott egyet.

„Akkor mihamarabb szerezzünk a nővérednek egy kóstolót. Elvégre nem akarjuk, hogy az ország a te hozzá nem értő kezeidbe kerüljön.”

Harry megint nem vette észre az utalást. „Valakinek,” mondta neki Louis, „muszáj lesz felzárkóztatni téged. Ez megalázó. Hogy van merszed társasági megjelenéseken részt venni, ilyen nagy tudáshiánnyal?”

„Ez egy ajánlat?” kérdezte Harry.

A kérdés hirtelen érte Louist. „Talán.” válaszolta egy szünet után, ami valószínűleg nem maradt észrevétlen, de Harry nem mondott rá semmit.

                                                                       

Harry annyi ételt rendelt, hogy elláthattak volna belőle egy kisebb hadsereget is. Ezen kívül szeretetotthonból hazafelé jövet megnézte azt is, hogy mi az a Kis Tanács és gondolkodott rajta, hogy a nappaliban lévő asztalt beborítsa vörös brokáttal és kölcsönvegyen anyukájától pár antik gyertyatartót és boros kupát. Elvégre a jó atmoszféra fontos volt. De sajnos késésben volt, és mire megérkezett haza, épphogy volt ideje beugrani a zuhanyzóba.

A fürdőszobából kilépve épp törülközött, mikor talált egy Niallt a konyhapultján ülve. Körbe volt véve kajával, amit Harry rendelt, és valószínűleg most és a zuhanyzóba lépése között érkezett. „Vegyél már fel valamit,” mondta köszönés helyett. „Vagy visszatértünk a lehetséges karrieredhez a pornóiparban?”

Harry kitárta a karjait és megpördült. Mikor megállt, Niall a lehető leguntabb fejet vágta és Harry nem tudott visszatartani egy horkantást. Megkötötte a törülközőjét a derekán, majd körbenézett. „Együtt jöttél a kajával?”

„Jó időzítés, nem? Mi lett volna, ha visszafordulnak, mert nem nyitsz ajtót?”

Harry bólintott. „Egy tragédia lett volna.”

„Meg kellett volna ennünk Zaynt,” mondta Niall. „Vagy Liamet. Ő nem olyan csontos.”

„Viszont túl sok izom.”

„Louis meg túl kicsi. Gondolom akkor te lettél volna a jó választás.”

„Köszi, hogy azt mondod, kövér vagyok,” mondta Harry.

„Hát, te is eléggé csontos vagy. De a combocskáid, azok megfeleltek volna nekem.”

Harry arrébb ment, hogy belenézhessen az egyik lábasba, ami a főzőlapon maradt. Sajtos krumpli, aminek az illata isteni volt. Csak most vette észre, hogy alig evett egész nap. „Én vagyok a legjobb szakács, ugye tudod,” mondta a válla fölött. „Megfőzni a szakácsot egy rossz ötlet.”

„Nem tudsz semmit Louisról és Liamről. Talán egész jó szakácsok, átvehetik a helyedet.”

„Miért beszélünk a kannibalizmusról már megint?”

Vállát megrántva, Niall leugrott a pultról, és Harry mellé lépve megcsavarta a fiatalabb fiú egyik mellbimbóját. „Vegyél fel valamit, hülyegyerek. Zayn és én talán már megszoktuk, de a másik kettő nem. Nem akarod elijeszteni őket ugye? Vagy talán elcsábítani?”

A csengő elkezdett szólni, mielőtt Harry bármit is válaszolhatott volna. Niall csalódottnak tűnt, hogy a vallatása lerövidült, de ment ajtót nyitni, miközben Harry elrohant a szobájába, hogy magára kapjon egy rövidnadrágot és egy pólót. Még mindig a felvételükkel küszködött, vizes haja átáztatta az anyagot, mikor visszament az előszobába, és még pont halotta Louis tenorját, ahogy megszólítja Niallt. „Te lennél Harry testőre? Mert haver, nem vagyok igazán meggyőzve.”

„Minden csak ajánlás és hűség kérdése,” mondta Niall teljesen higgadtan. „Segítenék neki még a test elrejtésében is.”

„Úgy, hogy megeszi,” vágott közbe Harry. Ami, öhm, furcsán hangozhatott azoknak, akik nem voltak fültanúi az ő és Niall közti korábbi beszélgetésnek. Felpillantva, hogy megnézze a reakciókat, Harry látta, hogy Liam egy árnyalatnyi szórakozottsággal a szemében tanulmányozza őt. Louis, vele ellentétben, Harry csípőjére bámult, ahol egy pillanattal ezelőtt kivillant egy tetoválás. Harry lemerevedett, a levegőt is visszatartotta.

Louis pislogott, majd kiesett a transzszerű állapotból. „Kajaszagot érzek,” mondta, viszont a szokásosabbnál lassabb tempóban beszélt. „És mellesleg, nem elmondtam a kóstolók fontosságát? Szóval miért nincs egy testőr se?”

Harry érezte, hogy ellazul. „Aggódsz miattam?”

„Nem igazán,” Louis felemelte egyik szemöldökét. „Sokkal inkább tervezgetem, hogyan jövök ide vissza egy símaszkkal a fejemen, és rabollak ki.”

„Nem vagyok róla meggyőződve, hogy képes lennél befogni olyan sokáig, hogy inkognitóban maradj.”

„Van benne valami,” engedett Louis, miközben lerúgta lábáról a cipőit a bejárai ajtó mellett, Liam pedig követte, miközben kíváncsian körbenézett a helyiségben. Louis cipői kellő távolságban landoltak egymástól, míg Liam sajátját szépen egymás mellé igazította.

„Erre van a konyha,” mutatta az utat Harry. „Van sör és bor.”

„És kaja,” tette hozzá Niall.

„És kaja.” bólintott Harry. Elkezdte a társaságot a konyhába vezetni, miközben a válla fölött beszélt hozzájuk. „Én nem mindig… Én nem vagyok mindig testőrökkel körbevéve. Vagyis, inkább úgy döntöttem, hogy nem akarok az lenni. Johnson volt az, aki általában felelős volt a mindennapi megfigyelésről és most olyan…” Nem akart Johnsonra gondolni, Harry nem fog Johnsonra gondolni. Csak folytatnia kell. „Van azért egy kis választási lehetőségem abban, hogy mikor szükséges. A hivatalos megjelenések elegek, nem? És ha elmegyek valahova, vagy ilyesmi.”

„Lehet, hogy azért kicsit komolyabban vehetnéd a dolgot, miután kiderül a nagy titok,” mondta Louis. „Legalább egy rövid ideig.”

Ez a gondolat nem keltett jó érzéseket Harryben. Nem fogja az zavarni, hogy valaki mindig a nyomában lesz és olyan dolgokat fog látni, amiket Harry nem akart megosztani másokkal – bár persze, mikor bejelenti, a legnagyobb titka már alapból nyilvános tény lesz, így sokkal kevésbé lesz sebezhetőbb és egy lehetséges árulás sokkal kevésbé lesz fájdalmas.  Viseld a titkaid, mint egy páncélt, Kisherceg.

„Majd akkor gondolkodom rajta, ha odaértünk.” mondta Louisnak.

Bármit is szeretett volna erre Louis mondani, Harry sose tudta meg, mert a lépcsőházból léptek hangja hallatszott, mielőtt három kopogás az ajtón jelezte az új vendég érkezését. Mint Niallnek, Zaynnek is volt kulcsa a lakáshoz, de Niallel ellentétben ő megadta Harrynek azt a tisztességet, hogy jelezte mielőtt bevonult a helyiségbe. Gyakorolni azokat a gesztusokat, amiket te is elvársz a másiktól, mondta egyszer Zayn.

„Ez Zayn lesz,” mondta Harry.

Liam, aki a legközelebb ült az ajtóhoz, találkozott Harry szempárjával, majd felállt, hogy kinyissa az ajtót. A tartása valahogy olyan feszesnek tűnt, mikor arrébblépett, hogy utat engedjen Zaynnek.

Zayn egy mosolyt küldött felé, majd egy gyors hellót mondott, az egész csapatnak, mielőtt bejelentette: „Ó basszus, ezek a hülye víz alatti felvételek. Bűzlök a klórtól és még azt se tudom, hogy mi a szar olyan vonzó benne, mármint pikkelyek meg halfarkak. Valaki, magyarázat?”

Harry egy kis szórakozottsággal vette észre, hogy Liam feltűnően tátogott. Ó nos, Zayn általában ilyen hatással van az emberekre. De legalább Louis úgy tűnt, mint akit nem igazán érintett meg a dolog, és egy vigyor húzódott a szájára, ahogy Liamet és Zaynt nézte. Harry megtagadta, hogy elemezze a megkönnyebbültséget, ami a véráramába került és lelassította a pulzusát.

De. Komolyan. Liammel ellentétben, Louis nem bámult Zaynre úgy, mint aki most rögtön le akarja teperni – és mégis, lefagyott a látványtól, mikor Harry csípője egy pillanatra kilátszott, nem sokkal ezelőtt. Senki sem hibáztathatja Harryt, hogy ebbe belelát dolgokat.

„Sminkes a szemöldököd,” jegyezte meg Niall. Zayn felemelte a kezét, hogy megdörzsölje az említett pontot. Nem tűnt túl boldognak, ami a szokásos megvetésének számított az állandó kozmetikumok ellen, ami a munkájával járt. Tapasztalat alapján rendbe jön egy zuhany után és egy hideg sörrel a kezében.

Harry érezte, hogy a szája széle mosolyra húzódik. „Hé, szerinted a sellők össze szokták hasonlítani a farkuk hosszát?” kérdezte.

„Vagy a pikkelyük méretét,” tette hozzá Louis és Harryből kitört a nevetés. Louis csak egy önelégült vigyorral válaszolt, és igen, rendben van, lehetséges volt, hogy Harry nagyon kedvelte őt. Még akkor is, ha az egész csak egyoldalú volt.