15. rész

Sziasztok!

Bocsánat az egy hetes kihagyásért csak múlthét végén lerobbant a laptopom és nem tudtam írni. De nem tervezek újra eltűnni vagy ilyesmi. :)

Ezt a részt kicsit összecsaptam, hogy minél előbb hozhassam, ráadásul rövidke is, de azért remélem örültök neki.

Na mostmég holnapra össze kéne hozni egy francia fogalmazást is úgyhogy ennyi lettem vola.

Jó olvasást!

Yume

                                                                         

Harry egy fantom másnapossággal ébredt.

Attól függetlenül, hogy előző este csak egy pohár bort fogyasztott a vacsorához, a feje a szívével egy ritmusban lüktetett. Rosszul aludt, időnként felriadt álmából, ahol meglőtték, harangokat hallott, és vérebek ugatását, mintha csak vadászatra hívnának.

Nem kell megtennie. Senki sem erőltette, hogy bejelentse. Most, az egész csak elmélet volt. Ha ebben a pillanatban felhívná Louist, hogy hagyják az egészet, nem kéne az egész dologgal foglalkoznia soha többet, nem kéne a lehetséges kimeneteleken gondolkodnia. Persze, gyávának tűnne, és az anyja és Gemma csalódottak lennének. Niall és Zayn viszont a szokásos ’Ahogy te érzed jónak, haver’-ral válaszolnának, amivel lereagálták azt is, hogy Harry bejelentette, hogy talán, eléggé valószínű, hogy nem fog tovább titkolózni.

De ez nem másokról szólt ugye?

De igen. Részben. És mégse.

Harry agya nem tudott lenyugodni. Akkor ideje megint előszedni azt a listát az előnyökről és hátrányokról. Persze csak egy zuhany, tea és az után, hogy leellenőrizte hányra kell mennie a gyermekkórházba, hogy felavassa az új szárnyat.

                                                                        

Ebédszünetben csöndes volt minden, mindenki elment, így Louis és Liam volt az egyedüli az irodában. Ők ketten elfoglalták a konferenciatermet, Louis a jegyzetei között matatott, Liam pedig a laptopján dolgozott. Mivel péntek volt, laza péntek, Liam úgy döntött laza farmerban és fullcapben jön be, sokkal alulöltözöttebben, mint ahogy Louis valaha is látta őt, és ebbe beleszámítottak azok a rendszeres alkalmak, mikor beülnek egy random sörözőbe szombatonként. Louis nem próbálkozott elrejteni az elégedettségét, hogy Liam kezdett átváltozni egy lezserebb sráccá.

Igazából ez egy jó változás volt – így Liam fiatalabbnak tűnt, kevésbé egy elfoglalt üzletembernek és inkább úgy nézett ki, mint egy huszonéves, aki tudta hogy érezze jól magát. Louis talán még meg is fogja dicsérni, mielőtt a napnak vége.

De először, valahogy rendszereznie kéne azt a káoszt, ami a jegyzeteiből lett a James-szel való beszélgetés közben.

„A fiúd a tévében van,” mondta hirtelen Liam és Louis tekintetét a sarokban lévő lenémított tévére kapta. Harry épp visszamosolygott rá és valószínűleg az Egyesült Királyság felére. Harry szemei fáradtak voltak.

Louis rávette magát, hogy elnézzen és folytatta a kérdések újraolvasását, amikkel James támadta le. „Nem az én fiúm,” javította ki.

„Csinált neked reggelit.”

„Csak azért, mert nem voltam hajlandó elfogadni a pénzét egy kis tanácsért,” vágott vissza Louis, kicsit durvábban, mint akarta. „Elfelejtetted azt a részt, hogy a rendelkezésére áll egy szupermodell minden célra?”

Liam szemöldökét ráncolta. „Nem hinném, hogy ez így működik köztük.”

„Uh.” Louis hagyta, hogy a tolla a papíron pihenjen, miközben egy hihetetlenül szúrós tekintetet vetett Liamre. „Nem te voltál az, aki megnézte azt a videót? Én eléggé biztos vagyok benne, hogy igen, pont így működik köztük.”

„Nem néztem meg,” A Liam arcán megjelenő pírt lehetetlen volt nem észrevenni. „Nem az egészet, úgy értem. Csak eleget, hogy... biztos legyek benne, hogy ez az, amit keresünk.”

Louis egy mindentudó mosolyt küldött felé, amitől úgy nézett ki, mint egy csúcsragadozó. „Perszeee.”

„Amúgy nem is így értettem. Mármint szerintem ők nem...” Liam felemelte a kezét, majd hagyta leesni. „Romantikusak. Vagy bensőségesek, vagy ilyesmi.”

„Minek törődsz vele egyáltalán?”

„Nem törődök vele.”

„Ha azt mondod…” mondta Louis nem túl meggyőződötten. Erre Liam csak fél perc csönddel válaszolt, majd sóhajtott egyet.

„Csak ne viselkedj úgy, mint egy fasz, oké?” Liam a távirányítóért nyúlt és felhangosította az adást csak annyira, hogy a bemondó hangja pont hallatszott, ahogy jótékonyságról és a királyi család adományairól beszél. „Miért,” kezdte egy kicsit később, „nem fogadtad el amúgyis a pénzét?”

Egy tévére vetett pillantásnak hála, Louis látta Harryt, ahogy gyerekek veszik körül, térdel, hogy egy szinten legyen velük és mosolya kisebb, de valahogy édesebb és őszintébb. „Nem fogadnék el pénzt senki mástól tanácsért cserébe, szóval miért fogadnám el pont tőle?”

„Mert folyton sértéseket vágtál a fejéhez az első alkalommal, mikor találkoztatok?”

Nem az volt az első alkalom.

Louis majdnem, majdnem hagyta, hogy kicsússzon. Azért mégis sikerült megállnia az utolsó pillanatban, nyelt egyet és megvonta a vállát közömbösen. „Úgy tűnik meggondoltam magam.”

„Oké, nem érdekel. Ne érezd úgy, hogy meg kell magyaráznod bármit is.”

„Nem érzem így.”

Egy szívdobbanásnyi ideig egymásra bámultak. Liam volt az első, aki félrenézett, száját szomorkásan meghúzta. Louis a szájának belsejébe harapott és rávette magát, hogy folytassa az előtte lévő feladatot. „Megtennéd, hogy átnézed a jegyzeteim az után, hogy beleírtam még pár dolgot?”kérdezte, próbálva visszatérni a szokásos hangneméhez. „Elmondani, hogy van-e értelme annak, amit írok?”

„Oké,” egyezett bele Liam.

A háttérben Harry beszélt a ritka betegségekről, kutatásokról és a bátorságról, amit a gyerekeken lát, és konkrétan egy lányról, aki mély benyomást tett rá. „”Ha szomorú vagyok,” idézte a kislányt, „csak még szomorúbbá teszem az apukámat. És nem akarom, hogy szomorú legyen.” Nem csodálatos? nyolc éves és haldoklik, és így kezeli az egészet.” A hangja teljesen elhalkult. „Ha valaha csak feleennyi bátorságom lesz, én büszke leszek magamra.”

Louis pont időben nézett fel, hogy lássa Harryt, ahogy elmorzsol pár könnyet, mosolyogva ebben a helyzetben is – mindig mosolyog. Majd felnyúlt, hogy beletúrjon a hajába, és pár napja Louis azt mondta volna erre, hogy ilyet csak egy kis kölyök csinál, egy mozdulat, hogy elbűvölje a közönségét. Mostmár egy öntudatlan cselekedetnek tartotta, amit Harry akkor csinál, mikor bizonytalan.

Ha ezt az egészet végigcsinálod, gondolta Louis, büszkének kell lenned magadra. Én büszke lennék rád.

Gyorsan félretolta a gondolatot a fejében és visszatért a jegyzeteihez. James őt tette meg az ügy vezetőjének, és Louis nem fogja hagyni, hogy csalódjon benne. Nem fogja azt sem hagyni, hogy Harry csalódjon benne.