5. rész

Sziasztok!

Mint azt az előző bejegyzésben is mondtam, sajnos nem tudtam egy ideje hozni új részt, mivel tönkre ment a gépem. Ígérem többször nem fogok eltűnni!

Ekkora kihagyás után kötelességemnek éreztem, hogy minél előbb hozzak egy új részt. Így történt, hogy ez most egy kicsit rövidebb, mint a szokásos, de elég eseménydús is egyben, remélem ez majd kárpótol.

Jó olvasást!

Yume

A lista, amit Harry küldött meglepően rövid volt, alig egy maréknyi nevet tartalmazott – az anyukáját és a nővérét (de láthatóan nem az apját, aki elvált Anne Királynőtől, olyan tíz évvel ezelőtt) Niall és Zayn, Nick Grimshaw és valamilyen furcsa okból Ed Sheeran a zenész.

Louis megállt egy pillanatra az utolsó névnél, elgondolkodva, hogy vajon rá tudja-e venni Harryt, hogy bemutassa neki. Egy véletlen egybeesés miatt végezte egyszer egy bárban, ahol élőzenés estek voltak, hogy vendégeket csalogassanak be, de örült választásának, mikor Ed megpengette a gitárjának húrjait és belekezdett az első, számára ismeretlen dalba. Louis az egész előadást üres elmével és teljes szívvel hallgatta, majd a maradék öt dollárját a fiú demoalbumára költötte. Az első pár hónapban, mikor elkezdett Jamesnek dolgozni, az az album ismétlésre volt állítva a lejátszóján munkába menet, társként szolgálva az új napirend megszokásában, a korai keléshez és az éjfél előtti lefekvéshez. De nem ez nem ide tartozik, és Harry kapcsolatainak kihasználása eléggé nyomulós dolog lenne tőle, főleg hogy még nem is biztos benne, hogy kedveli-e a srácot.

Louis berontott Liam irodájába, leült egy székre és a székkel együtt elugrált Liam asztala mellé. Mikor még alig dolgoztak együtt, Liam utálta volna, ha ily módon feszegeti a határokat; mostmár az ujjai meg sem álltak a billentyűzeten. Unalmas. Louisnak új dolgokat kell majd kitalálnia.

„Megvan a lista,” mondta ki hangosan.

"Lista?" nézett fel Liam, majd szemei kitisztultak. "Ó. Akkor add ide."

Elővéve a telefonját, odanyújtotta a készüléket Liamnek, majd felrakta a lábát Liam asztalának a szélére, lelökve pár kupac összefirkált jegyzetet, ami valószínűleg idegen nyelven volt írva. Liam csak puffogott, majd mozdult, hogy összeszedje a kupit, de előtte visszaadta Louisnak a telefonját. Olyan fancsali volt az arckifejezése. "Nem tűnik neked ez a lista furcsának?"

"Furcsának?" Louis lenézett a kijelzőre, majd vissza Liamre. "Miért, azért mert benne van Ed Sheeran?"

"Nem, nem azért. Nem lepődtem meg, hogy van mégegy híresség a listán. Harrynek természetes, hogy ilyen körökben mozogjon, és Zayn Malikkal is barátok, aki egy eléggé híres modell. Mármint, láttad már az Armani Campaign-t? Az alsónemű változatot?" Liam arcán feltűnt egy apró pink árnyalat. Louis nem emlékezett, hogy látta volna azokat a képeket, nem, de lehet, hogy meg kéne néznie. Liam reakciójából ítélve.... érdekesnek hangzott. 

"Barátok." Louis macskakörmöket mutatott. "Igen Harry és Zayn nagyon jó barátoknak tűnnek. Arra ébreszt rá, hogy elgondolkodjak az én saját definícióm a barátságra, mivel egyértelműen hiányzik nálam egy elem."

Liam elgondolkodni látszott, hogy válaszoljon, de végül csak megrázta a fejét. "Szóval szerinted nem hiányzik róla senki?"

"Az apja?" Louis összeráncolta a szemöldökét, és mégeszgyer végigolvasta a listát. Befejezetlen, hogy lehetne ez befejezetlen? Ki hiányozhat? James csapatától eltekintve, kinek kéne rajtalenni és nincs rajta?

"Olyan könnyű megfeledkezni az emberekről a háttérben." mondta Liam lágyan "Azokról, akik csak ott vannak, és talán soha nem mondasz nekik el dolgokat, de sokkal többet látnak, mint azt te gondolnád."

Ó.

Ó.
"Az emberek a háttérben," ismételte lassan Louis, és egy pillanatra meg akarta kérdezni Liamet, hogy ez volt-e a munka, amit régen csinált, hogy szakértő-e abban, hogy eggyéváljon a környezetével. Nem szoktak beszélgetni a múltjukról; bizonyos okokból, szeretnek úgy tekinteni a dolgokra, hogy akkor kezdődött az életük, mikor csatlakoztak Jameshez. Persze Louisnak megvoltak a sejtései – Ben elképzelhető, hogy töltött időt börtönben, Liam sokszor mutatott jeleket arra, hogy részesült hadi felkészítésben, és Perrie sztorija több dologban is hasonlíthat az övéhez – de soha nem akaratoskodott, hogy megbizonyosodjon a teóriáiról.

Mindenkinek egy tiszta kezdetet ígértek. Csak úgy igazságos, hogy megadja a többieknek azt az udvariasságot, amit ő is elvárt. 

"Sose felejtsd el az embereket a háttérben." mondta Liam, egy fura éllel a hangjában.

Louis csak bólintott és nem kérdezett.

                                                                                                                                 

Harry egyik testőre komoly, komoly gyanúban volt.

Louis nem volt teljesen tisztában Liam hogy szerezte meg a pénzügyi státuszát mindenkinek, aki körbeveszi Harryt, és nem is igazán akarta tudni.  Amit sikerült összegyűjtenie, az az volt, hogy Niall családja pofátlanul gazdag volt és nem akarták korlátozni fiukat semmilyen mértékben sem, hogy Zayn egyik felkérése annyit fizetett, mint amennyit Louis keres egy teljes évben, hogy Ed Sheeran egy vezető milliárdos lehet a multimilliárdosok között, hogy a Királyi Kommunikáció egységét vezetni nem kis fizetséggel járt, és hogy azok, akik közvetlenül Harry alatt dolgoznak, magas fizetési csekkeket kapnak, a titoktartásukért cserébe.  És hogy Harry egyik testőrének problémái voltak ennek az összegnek a megtartásával.

És ezért történt, hogy Louis bebájolta magát ennek a Johnson hapsinak az egyik szomszédjának a lakásába.

Miközben Liam átkutatta a férfi lakását és Perrie őrt állt, Louis teázgatott egy szívós, öreg Ms Adamsszel. Kezdetben nem volt túl lelkes, hogy egy bejelentetlen hívást kellett fogadnia ilyen későn, de mostmár könnyedén csevegtek a Királyi Balett klasszikus Rómeó és Júlia előadásáról és a közelgő világpremier Téli Meséről. Miközben próbálta nem birizgálni a kikeményített gallérját, Louisnak sikerült a beszélgetést elterelni Johnson szokásai felé, és a vendégekre, akiket fogadni szokott.

Persze mindezt az érdeklődést, egy királyilag támogatott háttérellenőrzés mögé rejtve. Mert Mr. Johnson Bales esélyes egy nagy kitüntetésre.

Vagy inkább esélyes a börtönre.

"Régen egy annyira kedves alak volt," mondta Ms Adams. "Egy csöndes szomszéd, sose volt semmilyen problémája tényleg." Ezután az asszony elkezdett dadogni. Louis újratöltötte poharát teával, majd kezeit combján pihentette és mosolygott. A nő folytatta, miközben az előtte ülőt tanulmányozta. "Azt említette, hogy ön egy díj miatt érdeklődik, amire jelölt Mr. Bales. Mi is volt az, kedves?"

"A Fürdő Rendje," válaszolt Louis, hangja magabiztos. "A Királynő általában leszerelt katonáknak szokta ajándékozni, de civilek is kiérdemelhetik, bátor tettekkel. És úgy gondolja, valaki, aki a fiát óvja a bajtól is megérdemel egy ekkora érdemet." Őszintén csak azokra a bizonytalan emlékekre támaszkodott, amik megmaradtak a kitüntetések rendszeréről, és csak reménykedni tudott, hogy Ms Adams nem tud majd lehetséges hibákat fellelni a monológjában. Bár James mindig azt mondja, hogy Louis egy tökéletes szövegelő. Végülis az elején így hívta fel a másik figyelmét magára Louis.

Mikor a nő bizonytalan arckifejezése nem változott, Louis csak egy picit előrébb hajolt, felnézve a szempillái alól, így teljesen ártalmatlannak és megbízhatónak mutatva magát. A hangja sima volt, mint az olvadt vaj. "Feltéve, természetesen, hogy tényleg egy követendő példa minden szempontból, és hogy a környezetében lévők őszintén ajánlják. Mindent, amit elmond nekem az szigorú bizalommal fogjuk kezelni, erről biztosíthatom."

"Hát. Általában nem szokásom rosszat mondani emberekről, a hátuk mögött." Ms Adams álla büszkén felemelkedett, és nem szórakoztató, hogy egy ilyen kijelentés után mindig, kivétel nélkül, az jön, hogy az illető kibeszél valakit, a háta mögött?

"Én nem kérem erre," Louis hangját méllyé és nyugtatóvá tette. "Én csak arról szeretnék meggyőződni, hogy a Korona kitüntetései, olyanokhoz kerülnek, akik megérdemlik. Igaz, mintapolgárokhoz."

Mégegy pillanat telt el csöndben. Aztán Ms Adams lerakta a csészéjét egy kecses csörrenéssel, az ujjait összefűzte az ölében és összepréselte ajkait. "Hát akkor..."

                                                                                                                                   

"Két nappal Harry spanyol útja előtt, pár fickó beerőszakoskodta magát Johnson lakásába." ugrott be Louis Perrie kocsijának a hátsóülésébe, majd felhúzta a lábait, így azok a kárpiton pihentek. "Négyen voltak, és a szomszéd szerint a rossz fajtából. Emellett azt is mondta, hogy Johnson az elmúlt pár hónapban csak árnyéka volt önmagának."

"Le a patákkal az ülésről." mondta Perrie anélkül, hogy akár belenézett volna a visszapillantó tükörbe. Lehajtott a járdaszegélyről egy kisebb rántással, a gyenge mentsége az volt, hogy sietniük kell. Egyszer az öreg Fiat porrá fog válni közvetlenül a fenekük alatt.

"Pez, a fél pár cipőm többet ér, mint ez a tragacs." mondta Louis. " De mit találtatok srácok?"

"Semmi érdekeset." Az anyósülésről Liam odaadta Louisnak a telefonját. A készüléken meg volt nyitva a galéria, bevilágítva a lassan besötétedő utasteret. Louis végignézte a képeket, amik különböző teleírt papírokról, és egyebekről készültek. Ó ezt a részt annyira szerette, gyűjtögetni a kis részleteket, amíg össze nem áll a teljes kép.

Visszapasszolta a telefont előre, majd kigombolta a 3 felső gombot ingjén. "Lemásoltad a merevlemezét?"

"Persze. De ha fogadnom kéne," Liam nevetséges módon röfögött egyet "nem maga a hapsi volt. Nem tűnik olyan fajtának ugye? Talán csak egy tippet adott nekik, hogy leszálljanak róla. Vagy talán tényleg ő állította fel, de nem hinném, hogy az ő ötlete volt."

"Meglátjuk." Louis összekulcsolta az ujjait majd előremeredt és azon gondolkodott következő életében szupergonosz lesz. De ebben az életében az maradt neki, hogy hercegeket mentsen meg a nyilvánosság előtti lelepleződéstől.

Ez se annyira rossz.

                                                                                                                         

Harry eléggé be volt csiccsentve.

Nem részeg, teljesen, de egy kicsit elmosódott a látóterének a széle, a végtagjai kellemesen lazák és a szemhéjai nehezebbek, mint kellett volna. Nem érzékelt olyan dolgokat, mint a hangerő vagy súly. A szemhéjainak könnyűnek és nem túl nagynak kéne lenniük, és hacsak nem változtak ólommá, nem kéne ilyen nehéznek lennie nyitva tartani őket. Szipogva egyet, az arcát Niall vállába nyomta és vett egy mély levegőt. 

"Most épp engem szagolsz?" kérdezte  Niall, hangja szórakozott, és Harry tetszésének túl józan volt. Mindenki legyen részeg, jókedvű és céltalan. Ezt a napot el kell felejtenie.

"Olyan szaga van, mint az otthonnak," motyogta Harry és Zayn belenevetett a hajába.

Niall Harry kezénél fogva közelebb húzta magához a fiút. "Fura vagy."

"De szeretsz."

"Csodával határos módon, de igen." válaszolt Niall.

Harry épp vissza akart térni szentimentálisba, és órákon át mesélni Niallnek és Zaynnek arról, hogy mennyire szereti őket, és hogy mennyire hálás nekik, hogy az életében vannak –  talán mégis egy kicsit részeg volt – mikor a telefonja elkezdett remegni a combjánál. Egy elégedetlen hanggal úgy döntött, hogy nem fogja figyelembe venni. Ha Nick volt az, A TERV részleteivel, nagy betűkkel meg minden, Harry inkább eszi meg a lábát, mint hogy ezzel a problémával foglalkozzon most. Inkább eszi meg a saját lábát egy kanállal.

Három csörgés után, és Harry érdektelen hozzáállásával, Zayn benyúlt Harry zsebébe a telefonért. Megnyomta a felvevőgombot és beleszólt "Ez Harry telefonja, Zayn Malik beszél. Mizu?"

Elég közel ültek egymáshoz ahhoz, hogy Harry hallja Louis hangját. Hirtelen felülve, Harry kikapta a telefont Zayn kezéből. "Szia. Louis? Hali."

"Harold," reagált Louis a változásra "Rávenni a nem-pasidat arra, hogy válaszoljon a telefonra, komolyan? Gondolom ez az elbűvölő királyi életmód, amiről a papírok is annyit írnak.”

Most komolyan csipkelődik? Hát úgy hangzott, főleg hogy Louis hangja tele volt azzal a vidám szikrával. Harry megpróbálta összeszedni szétcsúszott gondolatait, hogy egy értelmes választ kinyögjön. „Bocsánat. Le kellett mosnom a kaviárt egy kis pezsgővel. Tudod, egy magára valamit adó, nem beszél teli szájjal.”

„A körülmények tekintetében, erős késztetést érzek rá, hogy szójátékot csináljak a teli szádból.” Amint a szavak elhagyták a száját, Louis úgy tűnt meg is bánta őket, hangja visszaváltott simává és szakszerűvé. „Ne törődj vele. Van indoka is a hívásomnak.”

És ettől a mondattól Harry gyomra a felére zsugorodott.

„Oka?”kérdezett vissza óvatosan „Milyen oka? Találtatok valamit?”

Mellette, Zayn és Niall megmerevedtek, majd közelebb csúsztak mellé.

„Talán.” válaszolt Louis „Ki van most veled?”

Hát,” Harry megköszörülte a torkát majd próbált fókuszálni és összeszedni magát a beszédre, de a torkában lévő szorító érzéstől csak nehezen ment. „Zayn és Niall. De ők nem – „

„Úgy értettem testőr,” szakította félbe Louis és ó.

Ó.

„Johnson, Louis mi ez –„

Megint, Louis nem hagyta, hogy befejezze. „Gondoltam. Ide tudnál jönni az irodánkba? A fickót is hozd magaddal, kérlek. És a barátaidat, ha szeretnéd, ezt rád hagyom.”

Harry úgy érezte a mellkasa összeszorul, mintha valaki eltávolított volna mindent belőle és csak a tátongó űrt hagyta volna hátra. „Oké,” suttogta a telefonba és még a saját fülének is idegen volt a hangja.

Mikor a hívásnak vége lett, a telefont tartó keze leesett az ölébe és Niall kitárt karjaiba dőlt, majd érezte, hogy Zayn is átöleli hátulról. Levegő. Levegőt kell vennie. És aztán össze kell szednie magát és normálisan kell viselkednie a Corden irodájáig tartó úton, annyira normálisan, hogy Johnson ne sejtsen meg semmit.

Johnson. Ó Jézus. Ez ennyire egyértelmű, ugye? Az, hogy Louis konkrétan a testőrről érdeklődött, aki Harryvel volt, aztán pedig azt mondta ’a fickót is hozd’ miután meghallotta, hogy Johnson van vele….  Ez ennyire egyértelmű. Vagy nem?

Lehetséges lenne?

Miért? Miért?

De amúgy is számít ez most? Változik valami attól, hogy miért tette?

Vagy Harry csak hirtelen következtetésekbe ugrana?

„Szerintem…” nyelt egy nagyot Harry, majd elölről kezdte „Szerintem találtak valamit. Talán. Kérlek ne hagyjátok, hogy egyedül csináljam ezt végig.”

„Soha,” válaszolt rögtön Niall, Zayn pedig csak bólintott egyet a hajába.