4. rész

Üdvözlet mindenkinek!
Elnézést kérek, pénteken szerettem vlna új rész hozni, de a sulinkban vietnami nap volt és este hétig a suliban voltam. Tegnap meg sajna családosdi volt, ezért nem sokat tudtam gépezni.
Én személy szerint most úgy érzem, ez a részt nem sikerült olyan jól fordítanom, de majd ti eldöntitek. Apropó, már lehet anonimben is kommentelni!
Jó olvasást!
Yume ^^

Harry épp elhelyezkedett Zayn egyik – egy kisebb sziget méretű – kanapéjába, mikor elkezdett csörögni a telefonja. Mivel egyik kezében egy sört tartott, a szabad kezét használta, hogy kihalássza a telefonját nadrágjából, és meglepődve látta, hogy Louis neve villog a kijelzőn.

Nem lehetett több mint tíz perce, amikor lerakták a telefont. Liam ennyi idő alatt biztosan nem találhatott semmit sem. Oh istenek, vagy találtak volna valamit? Lehetséges lenne, hogy ez a rémálom azelőtt véget ér, mielőtt igazán elkezdődhetett volna?

Az üveg sört a combjai közé rakva, Harry felvette a telefont, közben gondolkodva egy normális kezdésen, valamin, ami nem mutatná túl kétségbeesettnek. „Máris hiányzom?”

Ó, remek. Most átment a kétségbeesett egy másik értelmébe.

Ha van olyan ember, aki képes a csendet túl hangossá tenni, akkor az a személy Louis Tomlinson volt. Harry összerándult. Persze, Louis eléggé egy ítélkező rohadékként viselkedett a megbeszélés egy részén, szóval nem panaszkodhat túl sokat, ha Harry az elfogadható viselkedés határán billeg, de – ah. Két rossz, soha nem fog egy jót adni.

„Bocsánat.” motyogta Harry, mikor eltelt öt másodperc és Louis még mindig nem ejtett ki egy szót sem. Zayn egy kíváncsi pillantást vetett Harryre, majd lehuppant mellé a kanapéra, lábával megbökve őt.

„Én úgy gondolom,” Louis hangja száraz volt, mint a Sahara. „hogy még mindig ismeretségünk olyan szintjén állunk, ahol eltölthetek tíz percet anélkül, hogy beszélnék veled. Hozzátenném, hogy egy erős, független nő vagyok és lehet, hogy rendelkezel a Szőke Herceg göndör fürtjeivel, de még nem láttalak fehér lovon vágtatni. Ez nem az a mese.”

„Van egy fehér kancám,” mondta Harry és komolyan, abba kéne hagynia és visszaterelnie a beszélgetést a normális medrébe. Nem tudta mi van Louisban, ami arra készteti, hogy így reagáljon. „Annak számítania kell, ugye? Másképp ez eléggé szexista lenne.”

Harry meglepetésére, Louis hallatott egy gyors, dallamos nevetést. „Oké, Kisherceg. Biztos vagyok benne, hogy remek lovas vagy. Eszembe se jutott megkérdőjelezni a … uh, a te…” egy pici szünet „ lovagló képességeidet.”

Louis most – komolyan? Tényleg átmentek volna a célozgatásokba? Basszus, hogy kéne erre kitalálnia egy jó választ, mikor az agya üresre törlődött, az alhasába pedig hő áradt a gondolatra, ahogy Louis csípőjén ül, magát a férfi fölött tartva és –– nem. Nem. Harrynek le kellett állnia. Nagy az esélye annak, hogy e sorok mögé többet képzel, mint ami valóban ott van.

Valószínűleg túl sokáig maradt csöndben, mert Louis újra beszélni kezdett, hangja élénkebb, mint előtte. „A lógyűjteményedtől eltekintve, a hívásomnak célja is volt. Meg tudnád adni azoknak az embereknek a listáját, akik tudnak rólad, hogy meleg vagy?”

A mód, ahogy Louis kimondta a szavakat, mintha semmit se jelentenének – meleg vagy; a fű zöld; nézd, ez egy esős nap Londonban, ez ám a meglepi – furcsa érzéssel töltötte meg Harry mellkasát. Louis szájából ez olyan könnyűnek, olyan megváltoztathatatlannak tűnt, pedig voltak éjszakák mikor Harry úgy aludt el, hogy azt kívánta normálisan fog felébredni, találkozik egy szép lánnyal, szerelembe esnek és összeházasodnak egy puccos ceremóniával a Westminster Apátságban, leélve az életüket egy nagy elvárásnak megadva magukat.

Nincs ekkora szerencséje, persze. És míg a pubertás alatt nehéz volt, mostmár nagyjából elfogadta azt, amin nem tud változtatni. De hallani, egy majdnem-idegent kimondani ezt ilyen nyugodtan, új volt. Nem igazán rossz fajta új, csak… új.

„Természetesen.” Harry vett egy nagy lélegzetet, hogy ellenhangsúlyozza a szorítást a mellkasában. „Nem sok ember tudja, szóval rövid lista lesz. Kérek öt percet és elküldöm üzenetben.”

„Köszi, az sokat segítene.”

„Oké.” Harry hezitált, gondolkodva erősen egy indokon, de semmit se talált, amiért Louist még a vonalban tarthatná. Louisnak amúgy is dolga van és Zayn egy szórakozott mosollyal tanulmányozta Harryt, csupasz lábujjait Harry combjainak nyomva.

„Akkor hívlak, ha vannak új hírek.” mondta Louis.

„Igen, kérlek. Én pedig küldöm azt a listát.” Harry megszorította Zayn bokáját, majd előrehajolt a söréért, az üveg hideg volt tenyerében. „Bármikor hívhatsz, oké? Ha találtok bármit kérlek, add tudtomra rögtön.”

„Nagyon sokszor mondod, hogy ’kérlek’” jegyezte meg Louis, hangjában egy szikrányi szórakozás. Nehéz volt eldönteni, hogy ez egy beszólás volt, vagy csak egy észrevétel, szóval Harry semleges hangnemben válaszolt.

„Nem a dzsungelben nevelkedtem.”

„Hogyha így lett volna, kértem volna képeket. Később beszélünk Kisherceg.” Megint, Louis nevetett egyet halkan és Harry nem tudta eldönteni, hogy rajta vagy vele szórakozik.

„Igen. Később.” Eltelt még egy pillanat, majd a vonal megszakadt, Harry leengedte a kezében tartott telefont, majd csak bámult rá. Kisherceg. Louis olyan… furcsa volt. Igen, furcsa. Egy idegesítő keveréke a szemtelennek és a visszafogottnak, szakszerűnek, elutasítónak és a megközelíthetőnek; egyszerűen túl sok jelző egy emberre, akivel Harry csak most találkozott.

„Ha egy srác Kishercegnek hív…” Harry egy oldalsó pillantást vetett Zaynre, majd kortyolt egyet a söréből, mielőtt folytatta volna. „Akkor flörtöl velem? Vagy te sértésnek vennéd? Mint mondjuk, a történelmi jelentése utálatos, de szerintem… Nem hinném, hogy úgy szánja. Inkább, mint egy kifejezés arra, hogy fiatal herceg, vagy hasonló?”

„Attól függ.”  Zayn megbökte Harry combját még egyszer, majd a hideg lábujjait Harry térdhajlatába dugta.  „Lehet, hogy csak szórakozik, lehet hogy flörtöl és lehet, hogy bántásnak szánja. Mármint, Niall meg én is folyton így hívunk, mikor olyan flancosan viselkedsz körülöttünk.”

„De ti már régóta ismertek engem.”

„És mióta ismered ezt az alakot?”

„Ma reggel találkoztam vele. James Corden csapatának egy tagja.”  Harry a körmét az üvegen lévő címke alá csúsztatta, majd elkezdte lehúzni az egyik sarkot, miközben folytatta. „Nem kezdtük túl jól a dolgokat, mert nem igazán támogatja a… az előnyökbe való születést, így mondta. De szerintem most fegyverszünetet tartunk. Egész barátságos a viszonyunk.”

„Hát elég barátságosnak hangzott, abból amennyit én hallottam.” Zayn húzott egy nagyot a saját italából, majd mélyebben a párnák közé süppedt, a vacak, festékfoltos pólója felcsúszva a hasáig. De még így is, sokkal inkább hasonlított egy mesebeli hercegre az éles arccsontjaival és gyönyörű arcával, mint Harry a legjobb napjain.

„Meleg?” szakította félbe gondolatmenetét Zayn kérdése.

„Igen. Nyíltan és büszkén.” Harrynek megrázkódott a válla, majd félrenézett, egyenesen a hatalmas tv-re, amit bekapcsolva hagytak. „Azt hiszi gyáva vagyok, mert titkolózom.”

„Nem vagy gyáva.” mondta Zayn, hirtelen elég komolyan. „Ne hagyd, hogy bárki is ezt mondja, H. Ez nem így van. Ez számodra nehezebb, mint a többinek.” Szemöldökeit összeráncolta, majd megfogta Harry könyökét. „Az nem ugyanaz. Mint például, nekem se olyan durva tudod? Az első fotózásomról a Lagerfeldnél is csak úgy sütött le a homoszexuális túlfűtöttség és ha nyilvánosan bejelenteném, hogy biszex vagyok, senkit nem érdekelne azután, hogy az első izgalom leülepszik.”

„Gondoltál már rá?” kérdezte Harry.

„Majd valamikor. Nem sietek. Nem mintha nem lennének már most is pletykák.” Zayn megállt egy pillanatra, mielőtt folytatta volna, ezúttal sokkal halkabban és kedvesebben. „Számodra, ez teljesen más lenne. Folyton újra felhoznák, újra és újra. Nagyon kemény lenne, ha a médiát még jobban érdekelné az életed.”

„Igen. Ez részben igaz is.” Harry kifújta a levegőt egy nagy sóhaj kíséretében, majd kicsit eldőlt, elfogadva Zayn gyengéd támogatását.

Most, hogy így Harry belegondolt, még nem is igazán beszéltek erről a témáról, semmilyen szinten. Niall és Zayn mindig úgy tűnt értik, anélkül is, hogy kipréselték volna Harryből a magyarázatot. A beszélgetés legközelebb is csak akkor került, mikor először az ágyban végezték, és Harry rettentően kínosnak érezte mikor azt mondta, „Tudod én nem… Nem akarok senkivel randizni. Mármint sráccal. A barátságunk csúcs és nem akarom, hogy a dolgok megbonyolódjanak, csak mert… ez így jó, rendben?”

Zayn hátradobta a fejét és nevetett a cigije körül, egy könnyed kézmozdulattal átkarolva Harry meztelen derekán. „Ne aggódj, drága. Ez mókás volt, de nem vágyom rá, hogy a hercegnőd legyek. Egy kicsit még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy elkötelezzük magunkat, nem? Elsőnek barátok, a többi meg egy élvezetes bónusz.”

És ennyi volt. Zayn szeretők tucatjain ment végig, Harryvel visszatérően is, és Harry végigment Zaynen. Ez működött számukra.

„Nagyon szeretlek,” mondta Harry, semmi apropó nélkül és Zayn belenevetett a fürtjei közé.

„Én is Göndör. Te vagy a kedvenc királyi sarjom.”

„Ne engedd, hogy Gemma meghallja ezt.” tanácsolta Harry. Kortyolt még egyet a söréből, az ital hűsítő és keserű a nyelvén, majd jobban befúrta magát Zayn oldalába. „Tudod, az egész… média-megőrülés nem az egyetlen ok, ugye?”

Zayn válasza félbe lett szakítva az ajtócsengő megszólalásával. „Szavad ne felejts” mondta, majd kimentette magát Harry súlya alól. Harry elégedetlen hangja és ragaszkodó kezei egy orrpöcköléssel lettek jutalmazva, így Zayn kijutott a szobából, hogy ajtót nyisson Niallnek, vagy a pizzafutárnak.

Harry ezt az időt kihasználta, hogy elküldje a listát Louisnak. Mikor már elküldte, a lépcső felől különböző hangok egyvelege szűrődött fel – úgy tűnt az étel egyszerre érkezett meg, mint Niall és most Johnsont veszik rá, hogy felhagyjon a testőri kötelezettségeivel. Remélhetőleg Zayn be tudja csempészni a szegény futársrácot.

Telefonját visszarakva a zsebébe, Harry lerakta a sörét a földre, majd felkelt a kanapéról, hogy elővegyen pár tányért és evőeszközöket. Viszont a folyosón Niallbe futott, aki rögtön magához rántotta egy ölelésre. Úgy, hogy a feje Niall hónaljába volt nyomva, erősen küzdött, hogy kiszabadítsa magát, és kezeivel csapkodva erősen magyarázott dezodorhasználatról és rendszeres tisztálkodásról.

„Szeretlek, te hülyegyerek” mondta Niall, majd elengedte.

Harry hátralépett és kinyújtotta a nyelvét, és érezte, ahogy a szája felkunkorodik egy mosolyba, ami valószínűleg a legőszintébb volt, mióta olyan durván felkeltették korán reggel. Basszus úgy érezte, lefutott egy maratont, azóta, végtagok nehezek és a koponyájának belseje kibélelve pamuttal.

Pizzával, sörrel és fél tucat süteménnyel, amiket Niall hozott mondván „az esemény emlékére”, kidőltek a kanapén, Harry kényelmesen összenyomódva Niall és Zayn között, attól függetlenül, hogy egy futballpályányi helyük lett volna még. Zayn átkapcsolta a tv-t és megállt a The Simpsons, egy régi részénél, közben semmiségekről beszéltek egy ideig: Anglia és Írország esélyeiről a Világ Bajnokságban, és hogy melyik meccsekre menjenek majd el; hogy belefér az időbeosztásukba egy hét Brazíliában, vagy sem; hogy Írország-e, vagy nem, a legjobb ország a világon; hogy az egyháznak miben kéne lenyugodnia és miért; a pizza tragédiájáról, hogy egy nap után a hűtőben sosincs ugyanolyan jó íze. Igaz, Harry tisztában volt vele, hogy Zayn és Niall csak fel akarják dobni, és ezért felettébb hálás volt.

Az ő barátai voltak a leges legeslegjobbak.

Mikor ezt hangosan is elmondta, valószínűleg hangja szokottnál is mélyebb volt, Zayn csak megborzolta a haját. „Bármikor haver. Mostmár szeretnél azokról az okokról beszélni?”

„Okok?” Niall megmozdult, hogy Harry combjára rakja a lábát, ezzel közelebb tolva Harryhez a tányérját. Valószínűleg Niall így fejezte ki a szeretetét. Kisegítette magát egy szelettel Niall tányérjáról, majd harapott egyet, óvatosan rágva, miközben a tv fele nézett. Ötlete se volt róla, miről beszélt Homer és Marge Simpson.

„Okok, hogy miért titkolja még, hogy meleg.” Válaszolt Zayn Harry helyett is.

„Ó, erről beszélünk? Csúcs.” Niall a mutatóujját végighúzta a maradék sajton, ami a tányérjába ragadt, meglökve Harryt. Mikor Harry, felé nézett, Niall épp tisztára nyalta az ujját miközben várakozó tekintettel nézte a férfit. Harry akarata ellenére elkezdett vigyorogni.

„Ugye rájöttél, ha szemkontaktust tartasz, miközben az ujjaidat szopogatod, az szexuális felhívásként jön le?”

A szemöldökeit emelgetve Niall kivette a szájából az ujjait egy hangos cuppanással. Zayn felhorkantott és eltelt egy másodperc, míg Harry észrevette, hogy a mosolya csak szélesebb lett, majd átment egy kisebb nevetésbe. Nem volt annyira vicces, tényleg nem, és jókedve akár hisztérikusnak is tűnhetett, de sokkal könnyebbnek érezte magát.

„Okok,” mondta halkan „Igen. Mert Zayn azt hiszi, hogy csak a média megszállottsága tart vissza, de nem csak ez.” Arcán megjelent egy grimasz, a félig elfogyasztott pizzáját visszarakta Niall tányérjára, az éhsége teljesen elmúlt. „Nem tudom elhinni, hogy erről még sose beszéltünk.”

Niall megvonta a vállát. „Gondoltam majd beszélsz róla, ha készen vagy rá.”

„Pontosan.” Zayn egy kézzel körbefonta Harry vállát, majd közelebb húzta a férfit magához, az ujjaival a csuklóját cirógatva. „De mostmár kész vagy, szóval ki vele.”

Harry fejét Zayn vállának döntötte, Niall lábai nehezek voltak combján. Homer valami shuffle táncot adott épp elő és Harry gyomra összehúzódott, izgatott vibrálást érzett bőre alatt. Szokásává vált, hogy nem gondolkodott sokat az egész ügyön. Sőt sikerült ezeket a dolgokat elzárnia az agyának egy nem fontos zugába – egészen a mai reggelig, mikor a lelepleződés fenyegetése brutálisan zavarta meg életét.

„Ha bejelentem,” a hangja a szokottnál sokkal mélyebb volt, még a saját fülének is durva „az befolyásolhatja a kapcsolatunkat más országokkal. Például Uganda és India. Vagy a munkánk az emberi jogokról? Mi lesz, ha anya és Gemma megítélése változik miattam? Mert – tiltakozások lehetnek még akár itt is.” Tüdeje feszített, emlékeztette magát, hogy lélegezzen „Mint, a konzervatívabb részei az angol egyháznak, akik ellenezték, hogy a papok megáldják a meleg házasságokat. Mi van, ha az emberek ezt kihasználják, hogy megkérdőjelezzenek? A monarchiát, minket? Nem akarok én lenni a család feketebáránya. Aki az egészet lehúzza.”

„A rohadt életbe” motyogta Niall. Felemelte kezét és Harry pólójára rakta, az ujjainak melege átszűrődött az anyagon.

„Harry,” Zayn ölelése szorosabbá vált. „Megkérdezted valaha erről anyukádat, vagy Gemmát? Nem mintha sokat találkoznék velük, de szerintem nem akarnának visszatartani.”

„Biztos nem tennének ilyet. Idegesítően nagyon szeretnek téged és biztos támogatnak, bármi legyen is.” Niall hangja magabiztos volt és Zaynnel ellentétben, ő nagyon is jól ismerte Annet és Gemmát – leginkább arról a borzasztó hat hónapról, amikor Gemmával járt, és Harry feledékenynek tetette magát; voltak dolgok, amikről nem akart tudni a testvére és a legjobb haverja között.

„Nem akarok a gyenge ága lenni a családnak.” Jobban hozzábújva Zaynhez, Harry vett egy mély levegőt, majd mégegyet. Egy szánalmas hanggal, Harry csak bámulta a sörét, amit nem tudott elérni, hacsak nem kel fel a kényelmes helyéről Niall és Zayn mellől. Megcsípve a hasát, Niall előredőlt és odaadta neki.

Egy nap, mikor a legkevésbé számítanak rá, Harry lovaggá fogja ütni Zaynt és egy kastéllyal, vagy hasonlóval fogja megajándékozni Niallt. Abszolút meg fogja tenni. Azért elég sok pozitívuma van annak, hogy herceg és a legtöbbször Harry tudja, hogy szerencsés.

Csak… Nem most. De holnap. Holnap már jól lesz.