10. rész

Halihó!
Végre igazán elkezdődött a nyár, bár az időjárás nem teljesen ezt mutatja.... Hogy telik nektek a nyáriszünet? Én egy hotelban dolgozom nyárimunkának és nagyon fárasztó tud lenni. Korábban kell kelnem, mintha suliba mennék....
Addig is amíg nincs itt a strandidő, hoztam egy kis olvasnivalót. :)
Yume

                                                                                                   

Mikor újra felvette a villáját, az étele már rég kihűlt. Még mindig nem volt igazán éhes, de legalább Louis úgy tűnt élvezi a reggelit, így eltelt pár csendes perc.

Louis törte meg a csendet. „Említettem már, hogy ez a kaja mennyire jó?”

„Igen. De köszönöm.” Harry küldött felé egy mosolyt, amit Louis viszonzott.

„Visszatérve a fő témához,” mondta Louis, és Harry érezte, ahogy a mosoly eltűnik az arcáról. „Ez tényleg egy felmerülhető személyes probléma, ha tényleg nyilvánosság elé jössz. Persze a másik lehetőséged, hogy nem randizol egyáltalán, vagy nagy időtartamokra titokban tartanod azt. Ami…” tanulmányozta Harryt. „ Talán ez megfelelő neked. Nem mindenki akar kapcsolatot, ugye? Mint ahogy vannak, akik házasodni akarnak és vannak, akik nem.”

„Akarok randizni,” tekintetével félrenézve, Harry összepréselte az ajkait. „Kézen fogva akarok járni és nyilvánosan csókolózni valakivel. Ezt akarom. De talán nem ez lett nekem megírva.”

Egy hosszú pillanatig Louis nem válaszolt. Majd meglökte Harry lábát a sajátjával az asztal alatt, az érintés rövid és könnyű. „Vagy talán mégis, sose tudhatod. Mi van a nagyobb képpel? Mitől félsz szélesebb körben?”

Harry összegyűjtötte a gondolatait. „Már említettem, hogy lehet, hogy befolyásolni fogja a kapcsolatunkat más országokkal, ugye? És ráadásul ennek a tetején… Mi egy nagy üzleti szervezet vagyunk, tudod? Az egész monarchia dolog egyedivé teszi az országot és rengeteg turistát vonz ide. Van az a sok,” állt meg egy pillanatra. „rajongói cikk, illetve az a sok áru, amit leginkább Kínában gyártanak, de leginkább angol cégek árusítanak. És van a Királyi Válogatás a, például, különleges tányérokkal, a len vásznakkal és a Buckingham Palota dzsemmel. Vannak különböző jótékonysági szervezetek is a pártfogásunk alatt. Egyszerűen annyi minden.”

Louis hagyta az egészet pár pillanatig ülepedni, majd bólintott. „Megint, látom a problémát.” Hangja halk és biztos volt. „Viszont hadd ismételjem meg, a britek imádják a monarchiájukat. Ez egy nemzeti hovatartozás dolog, és voltak krízisek, amik sokkal rosszabbak voltak egy meleg hercegnél. Még mostanában is. Amivel,” ráncolta össze a homlokát. „nem azt mondom, hogy melegnek lenni egy rossz dolog.”

Kivéve, hogy az volt. Bizonyos emberek szemében az volt.

Mikor Harry nem válaszolt, Louis megtámasztotta az állát a kezén, és Harryt nézve kezdett el újra beszélni. „Például a szüleid válása. Az például egy nagy dolog volt, és a hagyományőrzők számára nem volt könnyen megbocsátható. Sem az, mikor te állítólag jártál egy nálad tíz évvel idősebb nővel. Vagy mikor a nővéred járt egy nála négy évvel fiatalabb sráccal, aki csak tizennyolc volt.”

„Az amúgy egy akkora baromság volt,” vágott közbe Harry. „Nem mintha Caroline és én valaha is együtt lettünk volna, de ha fordítva lett volna? Én, mint harmincakárhány éves, a médiában összehozva egy húszéves lánnyal? Feleennyire se törődtek volna az emberek. Ugyanez igaz Gemmára és Ashtonra is. Annyira igazságtalan, nem?”

„Hé, egy feminista herceg vagy.” Louis hangja inkább volt incselkedő, mint gúnyos. A szemei nagyon kékek voltak. „Tetszik. És amit mondani akarok Kisherceg, az az, hogy ezek a dolgok alig kaptak valami felhajtást – ha egyáltalán egy kicsit is. Én teljesen kétlem, hogy egy meleg herceg megváltoztatná a gazdaságot. Sőt, bízz meg pár okos vállalkozót, hogy kihozzák a dologból a lehető legtöbbet, és még új dolgokat is behozhatsz a piacra.” A vigyora hirtelen jött elő, de nagyon csintalan volt. „Mondjuk egy dildó, ami angol himnuszt énekel, mikor bekapcsolod. Szabadalmaztatnom kéne az ötletet.”

Harry bámult egy pillanatig, majd kitört belőle a nevetés. Tényleg nagyon nehéz volt pesszimistának maradni, mikor éneklő dildók jönnek a játékba. A játékba.

„Abszolút játszanod kell az ötlettel,” mondta, és küzdött, hogy egy érzelemmentes képet vágjon.

Louisnak összeszűkült a szeme. „Ugye nem tetted?”

Harry úgy elkezdett mosolyogni, hogy mind a harminckét foga kilátszott.

Louis sóhajtott egyet drámaian, de szemeiben csillogó boldogság elárulta őt. „Őszintén reménykedem, hogy a beszédeidet más írja neked.”

„Már találkoztál Nickkel, nem?”

„Hát persze,” Louis kiszolgálta magát egy gyömbéres keksszel, majd leöblítette egy pohár narancslével, közben Harryt tanulmányozta egy gondolkodó arckifejezéssel. Olyan volt, mintha ki akart volna valamit találni, és mikor megszólalt, a hangja mentes volt minden humortól. „Egy dolgot igazán tudni szeretnék… Mondta már neked valaki, hogy a média nem érdemli meg a tökéletességedet? Hogy nem kell megfelelned az elvárásaiknak? Úgy élni, hogy beleerőltetnek egy szerepbe, ami nem illik rád csak a DNS-ed miatt, az minden porcikájában rossz, csak mint az elsőszülöttségi jog alapján szerzett privilégiumok.”

„És mégis, pont ugyanannyira létező,” Harry hezitált. „Az igazság az, hogy nem kéne melegnek lennem. Ez csak… a csavar a történetben.”

„Ez nem egy rohadt hiba,” vágott közbe Louis élesen.

„Az, sok ember szemében,” vágta rá Harry, mielőtt Louisnak akár esélye lett volna vitatkozni. „Figyelj, el kellett rejtenem éveken át. Gondolom neked könnyebb magabiztosnak és büszkének lenni.” Vagy nem? Homályosan, Harry fel tudott idézni valamit, amit Louis mondott az árakról, hogy ő is tudja minek mi az ára, szóval Harry kijavította magát. „Talán, én nem tudhatom. De én rejtegetem már mióta tizenhat éves voltam. Mint egy mocskos kis titkot, valamit, amit szégyellnem kell, és nem várhatod – nem gondolhatod, hogy ez nem hagy sebeket, ugye?”

Eltelt tizenkét másodperc is, mire Louis válaszolt; Harry pontosan tudta, mert számolta őket a fejében. „Szerintem ez soha nem lehet könnyű,” válaszolt lassan. „De igen, látom, hogy neked miért lehet nehezebb, mint a többinek.”

Louis kezdeti megvetéséhez viszonyítva, ez sokkal több volt, mint amit Harry várt. „Köszönöm,” mondta Harry neki. Kicsit merevebben jött ki, mint ahogy szánta.

„Természetesen,” Louis felemelte az egyik szemöldökét. „Tudod, én nem vagyok seggfej. Tényleg próbálom megérteni.”

„Át tudtál volna verni,” motyogta Harry. Louis csöndjéből ítélve, Harry rájött, hogy ez hogy is hangozhatott és gyorsan módosított. „Bocsánat. Úgy értem nem most. De mikor először találkoztunk. Egy kicsit seggfej voltál, tudod? És egyáltalán nem megértő.”

„Az első alkalom, amikor találkoztunk, igen.” Volt egy furcsa ritmus Louis hangjában, valami szinte önvádló, amit Harry nem tudott megérteni. „Sajnálom azt, azt hiszem. Az egész dolog elég hirtelen ért engem.”

Igaz, hogy Louis már eddig is kért bocsánatot, most úgy hangzott, mintha komolyan is gondolta volna. Szóval Harry vett egy mély levegőt és bólintott, átnyúlva az asztal felett, hogy óvatosan megfogja Louis kézfejét. „Nem baj. Felejtsük el.”

Abban a pillanatban, mikor Harry már el akarta húzni a kezét, Louis hirtelen megfogta, és gyorsan megszorította, de az érintésnek így is hamarabb lett vége, mint azt Harry szerette volna. „Tiszta lap?”

„Tiszta lap.” erősítette meg Harry.

Egymásra mosolyogtak egy hosszú pillanatig, ami megborzongatta Harryt, meleg volt és világos. Aztán Louis felült a székében, majd tapsolt egyet.

„Most, hogy ezen túlvagyunk, vissza az üzlethez.” Louis megütött egy képzeletbeli kalapot Harry fején. „Csinálni fogunk egy listát a pozitív és negatív hatásokról. Áttekinthető, racionális, megdönthetetlen. Mint a felnőttek. Felnőttek, akik kekszet kapnak minden jó érvelésért.”

Egy lista. Egy lista pozitív és negatív dolgokkal, amik talán megdöntik a mérleget a nyilvánosság elé jövetellel kapcsolatban. Harry gyomra összehúzódott a semmi körül.

Oké. Meg tudja csinálni. Elvégre ezért is hívta ide Louist.

Meg tudja csinálni.

Reménykedve, hogy a mini-kiborulása nem lett észrevéve, Harry szalutált Louis felé. „Elfogadom a módszereit, uram. Kívánunk ehhez a vállalkozáshoz vodkát?”

„Soha, délután öt előtt.” Louis vigyora széles volt, szinte már mániákus. „Mi a helyzet egy kis gyöngyöző borral? Az elfogadható a nap minden szakában.”

„Szeretem a gondolkodásmódodat,” mondta Harry. Ezzel felállt az asztaltól és elment alkoholt keresni. Amint kijutott Louis látásteréből, megállt egy pillanatra, egy kézzel a falnak támaszkodva, a szíve a torkában dobogott.

Oké. Oké. Tényleg, abszolút, tutira meg tudja ezt csinálni. Készen állt.

Egyáltalán nem állt készen.

De mindenféleképpen meg fogja csinálni.

Elnyomva magát a faltól, folytatta az útját a konyha felé és nem vette figyelembe a padló enyhe imbolygó mozgását.