18. rész

Hello mindenki....
Szóval itt vagyok megint egy új résszel. Szeretném kijelenteni, hogy elmondhatatlanul sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, nem jeleztem semmit. Az elején egyszerűen nem volt időm, és utána nem mertem írni, féltem hogy mit fogtok gondolni. De nem is mentegetőzni akarok. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik írtak kommenteket, hogy térjek vissza, nagyon sokat jelentettek nekem.
Ha van valaki, aki ezek után még velem van, jó olvasást!
   

                                                                                                                                              

Szóval Harrynek Zayn volt az egyetlen. Annak kellett lennie. Még ha bele is számítunk pár lányt, akit megdugott mielőtt rájött volna, hogy meleg, annyira.... más volt, annyira különbözött Louis múltjától. Másmilyen. Édes. Ártatlan.

Louis hihetetlenül irigyelte ezért.

"Hát," mondta hangosan Louis, "ne aggódj Kisherceg." Mikor végzünk ezzel a showműsorral, te is úszkálsz majd az ajánlatokban. Mr. Szupermodell odabenn csak úgy sárgulni fog az irigységtől."

"Zayn nem szokott irigykedni," mondta Louisnak egy furcsán üres kifejezéssel az arcán, majd hirtelen visszadőlt. A következő mondatot arcával az égnek mondta. "Hányszor kell még elmondanom neked mielőtt végre elhiszed, hogy Zaynnel csak barátok vagyunk?"

"Hogy fair legyek," szúrta közbe Niall, "a barátoknál ti azért többek vagytok. Olyanok vagytok, mint egy üveg tequila amihez jár egy plusz felespohár, mint egy különleges ajánlat. Ezzel ellentétben, te meg én csak egy üveg pia vagyunk."

Oké, Niall tényleg csúcs volt. Nem mintha Louis nem erre számított volna. "Tetszik, ahogy az agyad működik," mondta, közben pedig Harry halkan hümmögött, mielőtt válaszolt volna.

"De ez azt jelentené, hogy te és én kevesebbek vagyunk. Ez nem igaz,"

Niall egy kicsit elgondolkodott, "Akkor mi lehetünk egy picit nagyobb üveg a szokásosnál," döntötte el, "Hogy pótoljuk a felespohár hiányát."

"Nekem okés," mondta Harry, "De ha hármunk között van két üveg pia meg egy pohár, mi lesz a lime-mal, meg a csipet sóval?"

"Liam meg Louis eldöntheti, hogy ki micsoda," válaszolta Niall, és komolyan, mindketten nevetségesek voltak. Louis könnyen el tudta képzelni, hogy barátkozzon velük; sőt azt is, hogy ők így öten jó haverok legyenek.

Jézus, nem lenne szabad ilyen dolgokon gondolkodnia. Ez a munka csak ideiglenes. Egy munka. Valami, amivel James bízta meg, és nem ronthatja el az egészet csak azért, mert most meg se tudja különböztetni a balt a jobbtól.

De a beszélgetések a Trónok harcáról és a zombie futballról se igazán tartozott a munkájához. De ha már túllépte azt a határt, nem igazán számít sokat, nem? Csak tartania kell a szokásos pimasz megjegyzéseit és a megfigyelőképességét, végülis ez volt az, ami miatt Harry pont tőle kért tanácsot.

Louis egy kicsit arrébb csúszott Nialltől és Harrytől és a korlátnak támaszkodott. A fények villogtak a feje fölött, mint ezernyi apró csillag, és nem volt részeg, bár lehet kicsit becsípett. Talán. Azon a szinten volt, ahol az érzés még inkább kellemes volt. "Az én harapásom csíp," jutott eszébe válaszolni. "Szóval én akarom a lime címet. Mert Liam sokkal kedvesebb nálam. És a képességei sokkal szélesebb körben használhatók, pont mint a sónak."

"Akkor nincs még egy üveg felespohárral?" Harry elég nyugodtnak hallatszott, de az éles pillantása, amit Louis felé küldött, elárulta őt.

Ehhez semmi köze nem volt Harrynek. Minek törődött vele? Törődött vele?

Épp meg akarta kérdezni ezt Harrytől, mikor a lakás belsejéből nevetés hallatszott, Liam egyedi vihogása, majd Zayn motyogása, amit nem lehetett megérteni. Ó. Oké, nagy volt rá az esély, hogy Harry csak a barátja érdekében kérdezte. Mi másért érdekelné ez Harryt?

"Liam egy nagyon jó srác," mondta Louis, végiggondolva minden egyes szót mielőtt kiejtette volna őket. "És remek barát, de számunkra nincsenek felespoharak. Tökéletesen megfelel nekünk, ha közvetlenül az üvegből iszunk. Szerintem," roppantotta ki az ujjait Louis, "a felespoharak amúgyis túlértékeltek."

Lehet, hogy ez egy kicsit túl sok információ volt. 

"Túlértékeltek?" NIall hangja sértődött volt. "Az nem lehetséges."

"Nem tudom... Talán a társadalomban egy picit." Harry lassan beszélt, tekintete megnyugodott az esti égbolton. "Én azt hiszem hogy... Nem tudom. Én azt szeretném ha jelentene is valamit."

Na várjunk egy percet. Azt a rohadt.

Azt a rohadt, a szexről beszélgettek. Vagyis a szexuális hozzáállásról. Egy teljesen személyes szinten. 

Be kellett ismernie, hogy ő kezdte, bár nem ő hozta fel a felespoharas témát, de - ez nem csak a viccelődésről szólt, ez már több volt. Harry olyan komolynak tűnt, és Niallel talán már beszéltek erről, de Louis most hallotta ezt először. Ráadásul nem Louis volt a legjobb ember, akivel a érzelmes szexről lehet beszélni, pláne nem Harryvel.

Mikor fiatal voltam és hülye, arról álmodoztam, hogy szeretkezek veled.

Aha. Abszolút nem.

"Jobb amikor jelent is valamit," egyezett bele Niall könnyedén, és Louis rájött nem úszhatja meg a válaszadást.

"Nem igazán gondoltam még rá így..." mondta végül.

Kifejezhetetlenül hálás volt, mikor Liam és Zayn azt a pillanatot választották arra, hogy visszatérjenek. Magukkal hozták azt a csodát, melyet sörnek hívnak, és a tál gyümölcsöt is, amit Harry egy örömteli hanggal köszönt meg, majd felült, eközben kitúrva Niallt a helyéről.

A hideg dobozt az arcához tartva, Louis a lépcsőkorlátnak dőlt, becsukta a szemét és hagyta, hogy a többiek hangja elmossa az összes gondolatát. Minden rendben van, az egész romhalmaz, ami a múltja volt, elmehet a picsába - már olyan messze volt, talán már egy másik kontinensen is volt. 

A dolgok jól álltak.