17. rész

Sziasztok!
Remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje és többet tudott pihenni, mint én. Igazából nem volt sok szabadidőm, de megbeszéltem magammal, hogy ma rakok fel új részt, viszont nem sikerült lefordítanom az egészet. Úgyhogy ma itt van az első fele, holnap pedig suli után gyorsan lefordítom a másik felét is! Remélem ez így mindenkinek megfelel.
Nem is szövegelnék tovább, mert még kémiát kell tanulnom.
Mindenkinek jó olvasást!
Yume

Ui: Ebben a részben Louis múltjából egy jelentős darabka kiderül. Ha valakit zavar a prostitúció említése, annak ajánlom ennek a résznek az átugrását.

                                                                      

Mikor Louis először volt Harry lakásán, csak egy gyors pillantást vetett a fürdőszobára. Akkor nem vette észre az ajtó mögött lévő, lábakon álló fürdőkádat. Most viszont, mikor megpillantotta teljesen lefagyott.

Fehér porcelán,  a lábán karmokkal, a csapok pedig ezüst színűre voltak festve, pont mint - pont mint Renénél, legalábbis így hívatta magát. Igazából sokkal inkább egy John vagy Peter volt. Bárhogy is volt, ő volt Louis két állandó ügyfelének egyike, és szerette Louist megfürdetni a kádban pontosan így, piszkos kisfiú, szépen megfürdünk az apának, vagyis nekem. Végigdörzsölte Louis testét vaníliaillatú szappannal, majd kiszedte a kádból, a víz még csöpögött róla, a mosdókagylónak döntötte Louist és lassú mozdulatokkal megdugta, és mindig még időben kihúzta magát Louisból, hogy levegye az óvszert és Louis hátára tudjon élvezni. Aztán Louis a kosz ellenére magára ráncigálta a ruháit és lelépett. Mint az óramű, tényleg. Irónia hozzátéve.

Végül is, elég tűrhető volt. Nem voltak zúzódások, se veszekedés a védekezés miatt, és a rendszeres kéthavi találkozójuknak fontos szerepe volt Louis döntéséhez, hogy végül kivegyen egy vacak lakást Lewishamben.

És, mellesleg, René kádjának fehér tartólábai voltak. Ezek itt bronzból voltak, és sokkal drágábbnak tűntek. És már úgyse számít, hogy Renéén fehér lábak voltak. Louis akkor még hülye volt. Mostmár nem az.

Elfordulva, Louis pisilt gyorsan, anélkül, hogy még egy pillantást vetett volna a kádra. Harry szappanja levendula és citrus illatú volt, és Louis kétszer is megmosta a kezét, hogy az illat a kezére tapadjon.

A gyomra még akkor is görcsölt egy kicsit, mikor csatlakozott a többiekhez a teraszon. A fényfüzérek halvány fényében látta Harryt, ahogy a földön feküdt, Niall és Zayn a kanapén terültek szét, és Liam két széken helyezkedett el kényelmesen. Elméletileg Liam és Louis már hazamehetett volna, mivel megbeszélték a lehetőségeiket és kidolgoztak egy, még nem teljes tervet, de akkor Niall tett egy megjegyzést az angol nemzeti csapatra, amit Louis képtelen volt szó nélkül hagyni, és mielőtt észrevette volna, egy heves beszélgetést folytatott a zombifutballról. Aztán volt ott még több sör és egy kis fagyi, majd a közeli templom harangja tíz órát ütött és már túl késő volt úgy tenni, mintha a találkozó még mindig hivatalos természetű lenne. Louis szinte túl könnyűnek találta az alkalmazkodást.

Elhelyezkedett a földön törökülésben Harry mellett, és a szorongását megpróbálta elűzni egy kis beszélgetéssel. "Szóval, Kisherceg. Beszélgessünk a Trónok Harcáról és arról, hogy miért kell egy bármilyen trónra várományos embernek megnéznie ezt."

"Én azt hittem, hogy az egy könyvsorozat," pislogott Louisra Harry ártatlanul. Az árnyékoktól Harry szempillái úgy néztek ki, mint valamilyen finom por, és Louis hihetetlenül ki akart nyúlni és végigsimítani Harry felsőajkán az ujjbegyével.

A kezeit inkább lazán ökölbe szorította és az ölében pihentette őket. "A könyvek a strébereknek valók!"

"Talán én stréber vagyok," válaszolt Harry egy halvány vigyorral.

"Egy herceg vagy," jegyezte meg Louis, "Ez azt jelenti, hogy lehetsz kicsit egyedi, de sose stréber. Bocsesz."

Harry halkan kuncogott mellette, mintha egyedül csak Louisnak szólna. "Szóval te a szakértője vagy a hercegeknek?"

"Egyértelmű," mondta könnyeden, semmi olyat, ami valaha, akár kicsit is igaz lett volna. "Ismerd az ellenséged, ugye?" Hogy megmutassa, csak viccelt, a térdével gyengéden meglökte Harry csípőjét, Harry mosolya pedig még nagyobbra nőt, és még a sötétben is látszott, hogy megjelent az egyik oldalon egy gödröcske.

"Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. Érthető," bólintott Harry.

Liam ezt a pillanatot választotta, hogy talpra álljon, a folyamat végén pedig megkapaszkodott a kanapé szélén, hogy visszanyerje egyensúlyát. Liam egy üveg boron osztozkodott Zaynnel, és Louis legnagyobb szórakozottságára, a hatása már kezdett meglátszani, ez volt a legbecsípettebb, ahogy Louis valaha is látta Liamet. Elég nagy változás egy olyan számára, aki ugyanannyira szerette a dolgokat kontroll alatt tartani, mint Louis.

"Elmegyek pisilni," jelentette be Liam, "Szüksége van valakinek valamire?"

"Hogyan kapcsolódik az össze, hogy te elmész hugyozni, és az, hogy kell-e valakinek valami? Arany zuhanyról beszélünk?" Kérdezte Louis, miközben fejét hátrahajtotta egy önelégült vigyorral.

"Idióta," pirult el Liam, homloka elégedetlenül ráncolódott. "Úgy értettem a konyhából. Mint például sör vagy ilyesmi."

"Egy kis gyümölcsöt, légy szíves? A hűtőben kell lennie felkockázva," legyintett a konyha felé Harry.

Niall felhorkantott. "Persze, hogy neked gyümölcs kell. Egy másik sört nekem, oks?"

"Megyek veled," mondta Zayn. Lecsusszant a matracról és elindult befelé.Egy pillanatig Liam csak tanácstalanul bámulta a világos színű ajtókeretet, majd követte a sötét hajú férfit. Út közben a csípőjét beverte az ajtófélfába és egy szenvedő arckifejezéssel visszanézett a válla fölött a többiekre.

Miután Liam elhagyta a helyiséget Harry felült, felnyomta magát a háta mögött lévő kezeivel, a pólója pedig felgyűrődött a mellkasánál. A hangtónusa mély volt, mintha gondolataiba merült volna. "Liam mindig ilyen ügyetlen?"

"Egyáltalán nem," válaszolta Louis, de utána meg kellett állnia, hogy megfontolhassa következő szavait. Harry arckifejezését tanulmányozta miközben megkérdezte: "Ez bizarr?"

"Miért lenne az?" Kérdezett vissza Harry és Louis már azon gondolkodott, hogy Harry valamilyen furcsa módon nem vette észre Liam mennyire feltűnően csorgatja a nyálát Zayn után, de ekkor Harry felnevetett és folytatta. "Szerintem eléggé vicces. Mármint Zayn sose veszi észre az ilyesmit, Liam meg egész jól próbálja nem kimutatni, hogy bejön neki."

"Ez lenne a jó rejtegetés?"

Egy vihogással Niall lefordult az ágyról, így fejével Harry hasán végezte, aki morgott egyet, de nem mozdult, hogy lelökje a szőkét onnan.

"Rejtegeti egy olyanhoz képest, akinek tetszik Zayn," magyarázta Niall. "Harry, emlékszel a partira Nicknél? Mikor egy órán belül öten ajánlották fel Zaynnek, hogy leszopják?"

"Az egy jó buli volt," úgy hangzott Harry elégedett volt az emlékkel, semmi féltékenység. Bár igaz, hogy többször is kijelentette, hogy ő és Zayn leginkább barátok voltak, Louis egyszerűen nem tudta megérteni a barátok extrákkal kapcsolatok természetét. Hát, úgy tűnik valakinek azért működik ez a dolog.

"A mi drága Haroldunk" mondta Niall kifejezetten Louisnak, "ugyanilyen sok ajánlatot kapott. Persze egy kicsit flancosabban megfogalmazva, de a szándék az ugyanaz volt."

"Miért nem lepődtem meg?" Motyogta Louis.

Harry megmozdult, vett egy nagyobb levegőt, amitől a hasa megemelkedett, Niall pedig zsörtölődött a zavaró mozgás miatt. "Rossz párna. Feküdj nyugodtan, te rohadék,"

Még a szeme se rezdült meg Harrynek a sértésre, csak megpaskolta Niall fejét. "Csak annyi, hogy az emberek odavannak a herceg dologért. Főleg a lányok. És még ha lettek is volna srácok, nem mintha tehettem volna bármit is, anélkül, hogy kockáztassam, hogy kiderülnek dolgok."

Szóval Harrynek Zayn volt az egyetlen. Annak kellett lennie. Még ha bele is számítunk pár lányt, akit megdugott mielőtt rájött volna, hogy meleg, annyira.... más volt, annyira különbözött Louis múltjától. Másmilyen. Édes. Ártatlan.

16. rész

Sziasztok!

Igyekeztem minnél előbb hozni az új részt, és hamarabb kész lettem vele, mint gondoltam! Hazaértem táncról és beraktam a Made In The A.M. lemezt és gépeltem és mire észrevettem kész lett!

Hogy telik a hetetek? Én már most a téli szünetről álmodozom....

Egyébként nektek melyik a kedvenc számotok az új albumról? Én beleszerettem Louis szólójába az End Of The Day végén és az If I Could Flyba... *-*

Nem is szövegelek tovább! Jó olvasást!

Yume

                                                                 

Volt egy rövid beszélgetésük telefonon koradélután, Harry hangja lelkes volt és életteli, miközben kérdezte hogy állnak a dolgok és hogy Louisnak szüksége van-e valamire tőle. Sokkal céltudatosabbnak hangzott, mint előző este, szinte már türelmetlennek, mikor Louis pont attól félt, hogy Harry számára máshogy fognak a dolgok tűnni a reggeli napfényben. Úgy tűnt Harry olyan valaki volt, aki tartotta magát a döntéseihez. Ritka, az már biztos.

Louis felvetette, hogy Liam és ő felugornának Harryhez nap végén, hogy találkozzanak Harryvel és a beavatott csatlósaival, hogy megalakítsák a Kis Tanácsot – és, mellesleg, Louis követelte, hogy a Király Kezének legyen szólítva, annak ellenére, hogy ez milyen veszélyekkel járhat az életére. Viszont Louisnak csalódnia kellett, mert Harry nem vette észre a Trónok Harca utalást. Most komolyan, minden jó önértékelésű királyi sarjnak tisztában kéne lennie a hatalomért folyó sötét harcokkal. Hogy kéne Louisnak egy olyan vezetőben bíznia, akinek a műveltségében egy ekkora lyuk tátong?

„Még jó, hogy nem én vagyok az első a sorban,” mondta Harry nevetve, és Louis elégedetlenül morgott egyet.

„Akkor mihamarabb szerezzünk a nővérednek egy kóstolót. Elvégre nem akarjuk, hogy az ország a te hozzá nem értő kezeidbe kerüljön.”

Harry megint nem vette észre az utalást. „Valakinek,” mondta neki Louis, „muszáj lesz felzárkóztatni téged. Ez megalázó. Hogy van merszed társasági megjelenéseken részt venni, ilyen nagy tudáshiánnyal?”

„Ez egy ajánlat?” kérdezte Harry.

A kérdés hirtelen érte Louist. „Talán.” válaszolta egy szünet után, ami valószínűleg nem maradt észrevétlen, de Harry nem mondott rá semmit.

                                                                       

Harry annyi ételt rendelt, hogy elláthattak volna belőle egy kisebb hadsereget is. Ezen kívül szeretetotthonból hazafelé jövet megnézte azt is, hogy mi az a Kis Tanács és gondolkodott rajta, hogy a nappaliban lévő asztalt beborítsa vörös brokáttal és kölcsönvegyen anyukájától pár antik gyertyatartót és boros kupát. Elvégre a jó atmoszféra fontos volt. De sajnos késésben volt, és mire megérkezett haza, épphogy volt ideje beugrani a zuhanyzóba.

A fürdőszobából kilépve épp törülközött, mikor talált egy Niallt a konyhapultján ülve. Körbe volt véve kajával, amit Harry rendelt, és valószínűleg most és a zuhanyzóba lépése között érkezett. „Vegyél már fel valamit,” mondta köszönés helyett. „Vagy visszatértünk a lehetséges karrieredhez a pornóiparban?”

Harry kitárta a karjait és megpördült. Mikor megállt, Niall a lehető leguntabb fejet vágta és Harry nem tudott visszatartani egy horkantást. Megkötötte a törülközőjét a derekán, majd körbenézett. „Együtt jöttél a kajával?”

„Jó időzítés, nem? Mi lett volna, ha visszafordulnak, mert nem nyitsz ajtót?”

Harry bólintott. „Egy tragédia lett volna.”

„Meg kellett volna ennünk Zaynt,” mondta Niall. „Vagy Liamet. Ő nem olyan csontos.”

„Viszont túl sok izom.”

„Louis meg túl kicsi. Gondolom akkor te lettél volna a jó választás.”

„Köszi, hogy azt mondod, kövér vagyok,” mondta Harry.

„Hát, te is eléggé csontos vagy. De a combocskáid, azok megfeleltek volna nekem.”

Harry arrébb ment, hogy belenézhessen az egyik lábasba, ami a főzőlapon maradt. Sajtos krumpli, aminek az illata isteni volt. Csak most vette észre, hogy alig evett egész nap. „Én vagyok a legjobb szakács, ugye tudod,” mondta a válla fölött. „Megfőzni a szakácsot egy rossz ötlet.”

„Nem tudsz semmit Louisról és Liamről. Talán egész jó szakácsok, átvehetik a helyedet.”

„Miért beszélünk a kannibalizmusról már megint?”

Vállát megrántva, Niall leugrott a pultról, és Harry mellé lépve megcsavarta a fiatalabb fiú egyik mellbimbóját. „Vegyél fel valamit, hülyegyerek. Zayn és én talán már megszoktuk, de a másik kettő nem. Nem akarod elijeszteni őket ugye? Vagy talán elcsábítani?”

A csengő elkezdett szólni, mielőtt Harry bármit is válaszolhatott volna. Niall csalódottnak tűnt, hogy a vallatása lerövidült, de ment ajtót nyitni, miközben Harry elrohant a szobájába, hogy magára kapjon egy rövidnadrágot és egy pólót. Még mindig a felvételükkel küszködött, vizes haja átáztatta az anyagot, mikor visszament az előszobába, és még pont halotta Louis tenorját, ahogy megszólítja Niallt. „Te lennél Harry testőre? Mert haver, nem vagyok igazán meggyőzve.”

„Minden csak ajánlás és hűség kérdése,” mondta Niall teljesen higgadtan. „Segítenék neki még a test elrejtésében is.”

„Úgy, hogy megeszi,” vágott közbe Harry. Ami, öhm, furcsán hangozhatott azoknak, akik nem voltak fültanúi az ő és Niall közti korábbi beszélgetésnek. Felpillantva, hogy megnézze a reakciókat, Harry látta, hogy Liam egy árnyalatnyi szórakozottsággal a szemében tanulmányozza őt. Louis, vele ellentétben, Harry csípőjére bámult, ahol egy pillanattal ezelőtt kivillant egy tetoválás. Harry lemerevedett, a levegőt is visszatartotta.

Louis pislogott, majd kiesett a transzszerű állapotból. „Kajaszagot érzek,” mondta, viszont a szokásosabbnál lassabb tempóban beszélt. „És mellesleg, nem elmondtam a kóstolók fontosságát? Szóval miért nincs egy testőr se?”

Harry érezte, hogy ellazul. „Aggódsz miattam?”

„Nem igazán,” Louis felemelte egyik szemöldökét. „Sokkal inkább tervezgetem, hogyan jövök ide vissza egy símaszkkal a fejemen, és rabollak ki.”

„Nem vagyok róla meggyőződve, hogy képes lennél befogni olyan sokáig, hogy inkognitóban maradj.”

„Van benne valami,” engedett Louis, miközben lerúgta lábáról a cipőit a bejárai ajtó mellett, Liam pedig követte, miközben kíváncsian körbenézett a helyiségben. Louis cipői kellő távolságban landoltak egymástól, míg Liam sajátját szépen egymás mellé igazította.

„Erre van a konyha,” mutatta az utat Harry. „Van sör és bor.”

„És kaja,” tette hozzá Niall.

„És kaja.” bólintott Harry. Elkezdte a társaságot a konyhába vezetni, miközben a válla fölött beszélt hozzájuk. „Én nem mindig… Én nem vagyok mindig testőrökkel körbevéve. Vagyis, inkább úgy döntöttem, hogy nem akarok az lenni. Johnson volt az, aki általában felelős volt a mindennapi megfigyelésről és most olyan…” Nem akart Johnsonra gondolni, Harry nem fog Johnsonra gondolni. Csak folytatnia kell. „Van azért egy kis választási lehetőségem abban, hogy mikor szükséges. A hivatalos megjelenések elegek, nem? És ha elmegyek valahova, vagy ilyesmi.”

„Lehet, hogy azért kicsit komolyabban vehetnéd a dolgot, miután kiderül a nagy titok,” mondta Louis. „Legalább egy rövid ideig.”

Ez a gondolat nem keltett jó érzéseket Harryben. Nem fogja az zavarni, hogy valaki mindig a nyomában lesz és olyan dolgokat fog látni, amiket Harry nem akart megosztani másokkal – bár persze, mikor bejelenti, a legnagyobb titka már alapból nyilvános tény lesz, így sokkal kevésbé lesz sebezhetőbb és egy lehetséges árulás sokkal kevésbé lesz fájdalmas.  Viseld a titkaid, mint egy páncélt, Kisherceg.

„Majd akkor gondolkodom rajta, ha odaértünk.” mondta Louisnak.

Bármit is szeretett volna erre Louis mondani, Harry sose tudta meg, mert a lépcsőházból léptek hangja hallatszott, mielőtt három kopogás az ajtón jelezte az új vendég érkezését. Mint Niallnek, Zaynnek is volt kulcsa a lakáshoz, de Niallel ellentétben ő megadta Harrynek azt a tisztességet, hogy jelezte mielőtt bevonult a helyiségbe. Gyakorolni azokat a gesztusokat, amiket te is elvársz a másiktól, mondta egyszer Zayn.

„Ez Zayn lesz,” mondta Harry.

Liam, aki a legközelebb ült az ajtóhoz, találkozott Harry szempárjával, majd felállt, hogy kinyissa az ajtót. A tartása valahogy olyan feszesnek tűnt, mikor arrébblépett, hogy utat engedjen Zaynnek.

Zayn egy mosolyt küldött felé, majd egy gyors hellót mondott, az egész csapatnak, mielőtt bejelentette: „Ó basszus, ezek a hülye víz alatti felvételek. Bűzlök a klórtól és még azt se tudom, hogy mi a szar olyan vonzó benne, mármint pikkelyek meg halfarkak. Valaki, magyarázat?”

Harry egy kis szórakozottsággal vette észre, hogy Liam feltűnően tátogott. Ó nos, Zayn általában ilyen hatással van az emberekre. De legalább Louis úgy tűnt, mint akit nem igazán érintett meg a dolog, és egy vigyor húzódott a szájára, ahogy Liamet és Zaynt nézte. Harry megtagadta, hogy elemezze a megkönnyebbültséget, ami a véráramába került és lelassította a pulzusát.

De. Komolyan. Liammel ellentétben, Louis nem bámult Zaynre úgy, mint aki most rögtön le akarja teperni – és mégis, lefagyott a látványtól, mikor Harry csípője egy pillanatra kilátszott, nem sokkal ezelőtt. Senki sem hibáztathatja Harryt, hogy ebbe belelát dolgokat.

„Sminkes a szemöldököd,” jegyezte meg Niall. Zayn felemelte a kezét, hogy megdörzsölje az említett pontot. Nem tűnt túl boldognak, ami a szokásos megvetésének számított az állandó kozmetikumok ellen, ami a munkájával járt. Tapasztalat alapján rendbe jön egy zuhany után és egy hideg sörrel a kezében.

Harry érezte, hogy a szája széle mosolyra húzódik. „Hé, szerinted a sellők össze szokták hasonlítani a farkuk hosszát?” kérdezte.

„Vagy a pikkelyük méretét,” tette hozzá Louis és Harryből kitört a nevetés. Louis csak egy önelégült vigyorral válaszolt, és igen, rendben van, lehetséges volt, hogy Harry nagyon kedvelte őt. Még akkor is, ha az egész csak egyoldalú volt.

15. rész

Sziasztok!

Bocsánat az egy hetes kihagyásért csak múlthét végén lerobbant a laptopom és nem tudtam írni. De nem tervezek újra eltűnni vagy ilyesmi. :)

Ezt a részt kicsit összecsaptam, hogy minél előbb hozhassam, ráadásul rövidke is, de azért remélem örültök neki.

Na mostmég holnapra össze kéne hozni egy francia fogalmazást is úgyhogy ennyi lettem vola.

Jó olvasást!

Yume

                                                                         

Harry egy fantom másnapossággal ébredt.

Attól függetlenül, hogy előző este csak egy pohár bort fogyasztott a vacsorához, a feje a szívével egy ritmusban lüktetett. Rosszul aludt, időnként felriadt álmából, ahol meglőtték, harangokat hallott, és vérebek ugatását, mintha csak vadászatra hívnának.

Nem kell megtennie. Senki sem erőltette, hogy bejelentse. Most, az egész csak elmélet volt. Ha ebben a pillanatban felhívná Louist, hogy hagyják az egészet, nem kéne az egész dologgal foglalkoznia soha többet, nem kéne a lehetséges kimeneteleken gondolkodnia. Persze, gyávának tűnne, és az anyja és Gemma csalódottak lennének. Niall és Zayn viszont a szokásos ’Ahogy te érzed jónak, haver’-ral válaszolnának, amivel lereagálták azt is, hogy Harry bejelentette, hogy talán, eléggé valószínű, hogy nem fog tovább titkolózni.

De ez nem másokról szólt ugye?

De igen. Részben. És mégse.

Harry agya nem tudott lenyugodni. Akkor ideje megint előszedni azt a listát az előnyökről és hátrányokról. Persze csak egy zuhany, tea és az után, hogy leellenőrizte hányra kell mennie a gyermekkórházba, hogy felavassa az új szárnyat.

                                                                        

Ebédszünetben csöndes volt minden, mindenki elment, így Louis és Liam volt az egyedüli az irodában. Ők ketten elfoglalták a konferenciatermet, Louis a jegyzetei között matatott, Liam pedig a laptopján dolgozott. Mivel péntek volt, laza péntek, Liam úgy döntött laza farmerban és fullcapben jön be, sokkal alulöltözöttebben, mint ahogy Louis valaha is látta őt, és ebbe beleszámítottak azok a rendszeres alkalmak, mikor beülnek egy random sörözőbe szombatonként. Louis nem próbálkozott elrejteni az elégedettségét, hogy Liam kezdett átváltozni egy lezserebb sráccá.

Igazából ez egy jó változás volt – így Liam fiatalabbnak tűnt, kevésbé egy elfoglalt üzletembernek és inkább úgy nézett ki, mint egy huszonéves, aki tudta hogy érezze jól magát. Louis talán még meg is fogja dicsérni, mielőtt a napnak vége.

De először, valahogy rendszereznie kéne azt a káoszt, ami a jegyzeteiből lett a James-szel való beszélgetés közben.

„A fiúd a tévében van,” mondta hirtelen Liam és Louis tekintetét a sarokban lévő lenémított tévére kapta. Harry épp visszamosolygott rá és valószínűleg az Egyesült Királyság felére. Harry szemei fáradtak voltak.

Louis rávette magát, hogy elnézzen és folytatta a kérdések újraolvasását, amikkel James támadta le. „Nem az én fiúm,” javította ki.

„Csinált neked reggelit.”

„Csak azért, mert nem voltam hajlandó elfogadni a pénzét egy kis tanácsért,” vágott vissza Louis, kicsit durvábban, mint akarta. „Elfelejtetted azt a részt, hogy a rendelkezésére áll egy szupermodell minden célra?”

Liam szemöldökét ráncolta. „Nem hinném, hogy ez így működik köztük.”

„Uh.” Louis hagyta, hogy a tolla a papíron pihenjen, miközben egy hihetetlenül szúrós tekintetet vetett Liamre. „Nem te voltál az, aki megnézte azt a videót? Én eléggé biztos vagyok benne, hogy igen, pont így működik köztük.”

„Nem néztem meg,” A Liam arcán megjelenő pírt lehetetlen volt nem észrevenni. „Nem az egészet, úgy értem. Csak eleget, hogy... biztos legyek benne, hogy ez az, amit keresünk.”

Louis egy mindentudó mosolyt küldött felé, amitől úgy nézett ki, mint egy csúcsragadozó. „Perszeee.”

„Amúgy nem is így értettem. Mármint szerintem ők nem...” Liam felemelte a kezét, majd hagyta leesni. „Romantikusak. Vagy bensőségesek, vagy ilyesmi.”

„Minek törődsz vele egyáltalán?”

„Nem törődök vele.”

„Ha azt mondod…” mondta Louis nem túl meggyőződötten. Erre Liam csak fél perc csönddel válaszolt, majd sóhajtott egyet.

„Csak ne viselkedj úgy, mint egy fasz, oké?” Liam a távirányítóért nyúlt és felhangosította az adást csak annyira, hogy a bemondó hangja pont hallatszott, ahogy jótékonyságról és a királyi család adományairól beszél. „Miért,” kezdte egy kicsit később, „nem fogadtad el amúgyis a pénzét?”

Egy tévére vetett pillantásnak hála, Louis látta Harryt, ahogy gyerekek veszik körül, térdel, hogy egy szinten legyen velük és mosolya kisebb, de valahogy édesebb és őszintébb. „Nem fogadnék el pénzt senki mástól tanácsért cserébe, szóval miért fogadnám el pont tőle?”

„Mert folyton sértéseket vágtál a fejéhez az első alkalommal, mikor találkoztatok?”

Nem az volt az első alkalom.

Louis majdnem, majdnem hagyta, hogy kicsússzon. Azért mégis sikerült megállnia az utolsó pillanatban, nyelt egyet és megvonta a vállát közömbösen. „Úgy tűnik meggondoltam magam.”

„Oké, nem érdekel. Ne érezd úgy, hogy meg kell magyaráznod bármit is.”

„Nem érzem így.”

Egy szívdobbanásnyi ideig egymásra bámultak. Liam volt az első, aki félrenézett, száját szomorkásan meghúzta. Louis a szájának belsejébe harapott és rávette magát, hogy folytassa az előtte lévő feladatot. „Megtennéd, hogy átnézed a jegyzeteim az után, hogy beleírtam még pár dolgot?”kérdezte, próbálva visszatérni a szokásos hangneméhez. „Elmondani, hogy van-e értelme annak, amit írok?”

„Oké,” egyezett bele Liam.

A háttérben Harry beszélt a ritka betegségekről, kutatásokról és a bátorságról, amit a gyerekeken lát, és konkrétan egy lányról, aki mély benyomást tett rá. „”Ha szomorú vagyok,” idézte a kislányt, „csak még szomorúbbá teszem az apukámat. És nem akarom, hogy szomorú legyen.” Nem csodálatos? nyolc éves és haldoklik, és így kezeli az egészet.” A hangja teljesen elhalkult. „Ha valaha csak feleennyi bátorságom lesz, én büszke leszek magamra.”

Louis pont időben nézett fel, hogy lássa Harryt, ahogy elmorzsol pár könnyet, mosolyogva ebben a helyzetben is – mindig mosolyog. Majd felnyúlt, hogy beletúrjon a hajába, és pár napja Louis azt mondta volna erre, hogy ilyet csak egy kis kölyök csinál, egy mozdulat, hogy elbűvölje a közönségét. Mostmár egy öntudatlan cselekedetnek tartotta, amit Harry akkor csinál, mikor bizonytalan.

Ha ezt az egészet végigcsinálod, gondolta Louis, büszkének kell lenned magadra. Én büszke lennék rád.

Gyorsan félretolta a gondolatot a fejében és visszatért a jegyzeteihez. James őt tette meg az ügy vezetőjének, és Louis nem fogja hagyni, hogy csalódjon benne. Nem fogja azt sem hagyni, hogy Harry csalódjon benne.

14. rész

Sziasztok!
Sajnos nem sikerült hétvégén felrakni az új részt, ugyanis ma történelem témazárót írtam és egész eddig egy perc szabadidőm se volt. Remélem senki se haragszik ezért az egy nap késésért.
El szeretném mondani, hogy én sose fogok olyat csinálni, hogy kommentszámhoz kötöm, hogy mikor hozom a következő részt. Ettől függetlenül én is nagyon szoktam örülni a megjegyzéseknek, igyekszem mindegyikre válaszolni is. Ráadásul látom hányan olvasták el a részt és olyan rossz, hogy ebből csak egy, esetleg kettő hagy nekem pár szót. Szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy mondja el a véleményét, ha jó, ha rossz. 
Azta. Én sose írok ennyit az elején. Akkor már csak annyit kell elmondanom, hogy jó olvasást!
Yume :)

                                                                         

Louis telefonja pont akkor kezdett el csörögni, mikor a férfi készült elmenni aludni. A kijelző szerint Nyavalyás Harry Herceg WTF hívott, és ezek a későesti beszélgetések már elkezdtek szokássá válni. Két alkalom egymás után már mintát alkot, nem?

Bedőlt a párnák közé miközben megnyomta a készüléken a kis zöld telefon ikont. 

"Kisherceg. A gyémántok és luxusutazások miatt hívsz?"

Harry kuncogása reszelős volt, mint a finom csiszolópapír. A hangja fáradt volt, de mégis nyugodt, egy olyan szinten, ahogy Louis még nem hallotta. "Erről jut eszembe, hogy nem sikerült még kifizetnem a taxidat."

"Nem taxival jöttem"

"De megmondtam, hogy azzal gyere." Ellenkezett Harry és Louis sóhajtott egy nagyot.

"Haver, nekem tökéletesen megfelel a metró. Általában még gyorsabb is szokott lenni. Talán valamikor tehetnél egy próbát és megnézhetnéd, hogy a világ másik fele hogy él." Ez így kicsit provokatívabban jött ki, mint szánta, de ha már elkezdte, nem fog meghátrálni. "Vagy inkább a másik kilencvenkilenc százaléka."

Harry nem szólt semmit, légzésének egyenletes hangja eléggé nyugtalanító volt, szinte már félelmetes, ahogy Louis a füléhez tartotta a telefont. Inkább kihangosította a beszélgetést, a telefont a párnájára rakta és azon töprengett, vajon bocsánatot kéne kérnie a megjegyzéséért. Az igazság volt, se több se kevesebb. De rendben, igaz, talán érti miért lenne problémás Harrynek egy buszra szállnia, hiszen az egész ország felismeri őt. És ennek legalább harminc százaléka hozzá akar menni.

"Bocsesz," kezdte Louis hallkan, "ez egy kicsit bunkó volt, ugye? Azt hiszem egy kisebb tömegfelfordulást okoznál, ha úgy döntenél felpattansz a metróra."

"Igen," Harry engedte, hogy a szó egy pillanatig lógjon köztük. Mikor újra elkezdett beszélni, volt valami él a hangjában. "Johnson hagyott nekem egy üzenetet, bocsánatkérésként. Volt még egy másolata a videóról, az benne is van."

"Ó tényleg?" Louisnak nem kellet sokat erőlködnie, hogy hangja meglepettnek hangzzon. "Csak hogy tudd, a pasas fogta a cókmókját és lelépett az Egyesült Államokba."

A beszélgetésbe beállt mégegy szünet, épp elég hosszú Louisnak, hogy megfogja a telefonját és kimenjen vele együtt a konyhába egy pohár vízért. 

"Gondolom így mindenkinek jobb lesz." Válaszolt végül Harry.

"Most örülsz, hogy nem kellett semmit se tenned, ugye?" A konyhafelé menet sikeresen beverte a lábujját az ajtókeretbe. Rácsapott a villanykapcsolóra majd várt, hogy az asztal feletti lámpa megvilágítsa a szobát, közben azon morfondírozott, hogy Harry mit gondolna a lakásáról. Nem volt igazán különleges, semmi Harry ízlésesen dekorált otthonához képest, a rendelésre készül bútorokkal és a csodás kilátással a Regent-Csatornára - de legalább Louisé volt.

Hát igazából a kétharmada a banké volt. Louis lassan, de folyamatosan fizette vissza a jelzálogot.

"Bármit is tettem volna, nemcsak rá lett volna hatással, tudod? A húga például nagyon aranyos." Harry hangja szinte kihívó volt. "Sose csak közvetlen következmények vannak. Mindig számolni kell a történésekkel mögötte."

"Most így," Louis kikapcsolta a kihangosítást és visszaemelte a készüléket a füléhez. "akarod körmönfontan azt mondani, hogy úgy döntöttél titokban tartod?" Louis küzdött, hogy a csalódottság ne hallatsszon a hangjában. Ez Harry döntése volt. És Harrynek ütős érvei voltak, ezt be kellett ismernie Louisnak.

Csak... Azt gondolta, hogy Harry talán bölcs döntést fog hozni. Fulladjanak meg reggelizés közben azok a hülye hagyománykövetők, mikor kinyitják a napilapokat! Louis szüleit beleértve.

Louis nyelt egyet, hogy eltűnjön a keserű íz a szájából.

"Nem." mondta Harry. A szó halk volt, de nyugodt. "Így akarom körmönfontan azt mondani, hogy úgy döntöttem bejelentem."

Louis felkapta a fejét. Vett egy mély levegőt és a poharáért nyúlt, hogy újratöltse azt, és csak utána válaszolt. "Oké, uh. Erre  nem számítottam. Basszus." Louis megköszörülte a torkát. "Harry ez remek!"

"Tényleg úgy gondolod?" Harry nem hangzott túl meggyőzöttnek.

"Igen," attól függetlenül, hogy Harry nem láthatta, Louis bólintott. "Tényleg úgy gondolom. Ez masszív."

"Azon gondolkodtam," Harry hezitált, majd folytatta. "Úgy értem általában Nick szokta a sajtóügyeket intézni, de inkább csak azzal foglalkozik, amit hozzánk vágnak, nem pedig nagy dolgokat tervez meg előre. Ami inkább a ti területetek."

Louis kortyolt párat a vizéből, majd lerakta a poharat a pultra egy nagy csing-gel. Érezte, ahogy a szája sarkába mosoly szökik, egyre szélesebb és biztosabb, míg végül az ablakon visszatükröződő képére vigyorgott. "Azt akarod kérdezni, hogy vállaljuk-e az év legnagyobb sztoriját? Szerintem nem kell megbeszélnem Jamesszel mielőtt az mondom, még szép. Ez csodás lesz."

Válaszul egy pufogás, nem is igazán nevetés. "Izgatottnak tűnsz."

"Az is vagyok!" Louis nyújtózott egyet. "Ha engem kérdezel ez a legjobb dolog, ami a monarchiával történt mióta.... Erzsébet királynő támogatta Shakespeare-t."

Most Harry tényleg nevetett, meleg volt és lágy, bizsergetett mint egy szellemérintés. "Ezt csak úgy kihúztad a seggedből."

"Őfelsége, ez egy aljas rágalom. Ugyanakkor megbotránkoztat a profánsága." Szavai ellenére Louis még mindig vigyorgott, és biztos volt benne, hogy ezt Harry is hallja a hangján.

Megint beállt egy rövid csönd mielőtt Harry kérdezett. "Lehetne, hogy te legyél az? Mármint a kapcsolattartóm James csapatával. Ez eléggé..." felhorkantott. "Egy kicsit szar vagy néha, de őszinte vagy és okos. És jól érzem magam veled. Beszélgetni is tudok.... dolgokról."

Néha szar, ha? Hát igen, Louis meg tudta érteni Harry miért gondolta ezt róla. Úgy döntött nem fogja sértésnek venni és inkább egy sima válasznál maradt. "Ékesszólás, Kisherceg."

"Fogd be," motyogta Harry.

"Hihetetlenül sajnálom, de abban nem vagyok jó. Mármint hogy befogjam."

"Egyáltalán nem sajnálod."

"Nem. Nem sajnálom." Hagyta, hogy a szórakozottság helyét átvegye valami sokkal édesebb, szinte reménykedő. "Tényleg nem. Legalább rávettelek, hogy hallgass rám, nem?"

"De igen."

A csönd, ami Harry beismerését követte, nem volt kínos, de mégis olyan komoly volt, összeszorította Louis mellkasát. Szóval több időt fog majd tölteni Harryvel. Sokkal több időt. Nem érezte úgy, hogy készen áll szembenézni azokkal az emlékekkel, amik felszínre fognak törni, de ugyanakkor nem tudta elképzelni, hogy másra hárítsa ezt a feladatot. Benne akart lenni, beszélgetni Harryvel későeste, megosztani a másikkal az ötleteit és tanácsokat adni; akarta ezt a furcsa huza-vonát, ami köztük zajlik és a vele járó kalandot.

Sose érezte magát ilyen élőnek már évek óta, és ez igazán ijesztő volt.

Elhessegetve ezt a gondolatot, Louis nekidőlt a hűtőnek és annak zümmögését érezte hasában és csontjaiban. Érezte, hogy a hideg futkos a karján. "Szóval van már ötleted, hogy hogyan akarod csinálni? Az egyértelmű, hogy időben a Világkupával kell számolni. És kezdhetnéd azzal, hogy bejelented biszex vagy. Ez már több hírességnél is bevált."

"De akkor hazudnék," nehéz volt Harry hangját értelmezni, a mély és lassú tónusa nem adott jeleket Louisnak, hogy ez mit is jelent, ezért inkább várt. Pár másodperc után Harry folytatta most már sokkal nagyobb önbizalommal. "Nem akarok hazudni. Ez a feltételem. Bármi is legyen a terv, nem akarok hazugságokat mondani."

"Egy apró kis hazugság itt és ott könnyebbé tehet sok mindent." Mondta Louis óvatosan.

"Nem baj," sóhajtott Harry. "akkor sem."

Semmi hazugság. Ez annyira lehetetlennek tűnt, mint a lovagias viselkedés a mesékben. Louis számára annyira megszokottá vált, hogy hazugságokat tálalt reggelire, hogy neki már fel se tűnt.

Régen nem így tett volna. Fiatalabban és kevésbé megviselten a hamis mondatok nem jöttek ilyen könnyen.

"Semmi hazugság." Egyezett bele Louis.

Ha Harrynek fel is tűnt a válasz késése, nem mutatta. "Köszönöm," mondta helyette, gyengéd és őszinte. "Most már hagyom, hogy aludj egy keveset, oké? Bocsánat, hogy ilyen későn hívtalak."

"Bármikor," válaszolt Louis. "És én köszönöm, hogy megbíztál bennem ezzel." Végül kicsit túl élesre sikeredett és Louis egy gyengébb hangnemre váltott gyorsan. "Ígérem továbbra is tüske leszek a körmöd alatt."

"Nem is várok kevesebbet," Harry szavaiba gyengéd humor volt szőve, és Louisnak gyorsan be kellett bejeznie ezt a telefonbeszélgetést, mielőtt valami hülyét mond. Olyasmit mint, nagyon ciki, de úgy beléd voltam zúgva, mint egy szánalmas tinilány.

"Aludj jól Kisherceg," mondta szinte már szeretőn, és igen Louisnak nagyon gyorsan be kell fejeznie ezt a hívást. "Majd holnap hívlak pár ötlettel arról, hogyan csináljuk ezt a dolgot, oké?"

"Rendben." Válaszolta. Hangja szinte izgatott volt, már-már kételkedő.

"Hé," Louis figyelt, hogy hangja lágy legyen. "Komolyan mondom,tudod? Szerintem ez nagyszerű. És büszke vagyok rá, hogy valamilyen szinten részese lehetek."

Harry csöndben maradt - ezt az időt Louis arra használta, hogy visszasietett a hálójába - majd hirtelen vett egy nagy levegőt. "Köszi még egyszer. Holnap beszélünk."

"Jó éjt." Mondta Louis, majd megvárta míg Harry is így tesz mielőtt letette. A hirtelen szobára szálló csönd szinte bántotta a fülét, úgy hatott, mint az ébredés egy varázslatos álom után. Louis megcsípte magát csak hogy biztos legyen.

Oké. Szóval ez most tényleg megtörténik.

Louis visszadőlt az ágyba, még ujjbegyeiben is érezte a pulzusa lüktetését, és nyughatatlannak érezte magát. Az idő már jóval éjfél után járt mikor Louisnak végre sikerült elaludnia.

13. rész

Sziasztok!

Csak én érzem úgy, hogy az őszi szünet túl rövid volt? És mintha a tanárok be akarnák pótolni, hogy egy hétig nem tanultunk semmit, mindenből egyszerre írunk... Remélem ti nem vagytok olyan hullafáradtak mint én.

Ez a rész is egy kicsit rövidke lett, de hétvégén jövök egy hosszú résszel! 

Jó olvasást!

Yume

                                                     

Hozzávetőlegesen harminchat órával azután, hogy Harryvel közölték eddigi élete talán legrosszabb hírét, Harry visszatért a Clarence Houseba. De most, csak anyukája és Gemma volt ott, és Harry megremegett attól, ahogy Gemma részletezte milyen módokon akarja Johnsont szenvedni látni. Cserébe Harry folyamatosan, rendben, gondolkodom rajta, most hagyjuk, oké? és nem ehetnénk csöndben válaszokat adott.

„Nem engedheted el őt egy sima csapkodással a csuklóján,” mondta Gemma, miután lenyelt egy falat lazacot. „Ez így rohadtul nincs rendben, Haz. Az a köcsög megérdemli, hogy deportálják egy szibériai munkatáborba. Vagy még rosszabb.”

„Figyelj a szádra,” figyelmeztette Anne, bár nem hangzott úgy, mintha teljesen komolyan gondolná. „Továbbá, politikai pontosság. Továbbá asztali etikett.”

Gemma lerakta a villáját és megemelte a fejét. „Az a rohadék szórakozott a kisöcsémmel. Senki sem szórakozhat a kisöcsémmel. És úgyis csak mi vagyunk itt.”

Tényleg így volt; Anne biztosan egy magánétkezést kért, mivel az összes szolga egyszerre jött be az étkezés elején, magukkal hozva a fogásokat, majd rögtön el is hagyták a helyiséget.

Talán beszélned kéne velük.

Harry vett egy mély levegőt majd megtörölte a száját egy szalvétával, amit utána összehajtott egy csinos háromszögbe. A halfilé szagától összeszorult a gyomra. A tekintetét nem vette le a kezéről, a hangja alig volt hangosabb, mint a háttérben szóló jazz zene, amit anyja mostanában úgy megkedvelt. „Anya, Gems. Ha én – azon gondolkodom, hogy bejelentem. Talán.”

Egy szörnyű, szörnyű pillanatig a világ megbillent és a tengelyén egyensúlyozott.

Aztán Gemma felugrott a székéből, a szalvéta elfelejtve a földre hullott, és megölelte hátulról, arcuk összenyomódott. „Sokat vártam erre, Bogyókám.”

Anne sokkal lassabban kelt fel, kihasználva az ideét, hogy félretegye a szalvétáját, majd lehajolt és nyomott egy puszit Harry arcára. A hangja lágy volt és mikor Harry rávette magát, hogy felemelje fejét, a nő szemében büszke csillogással nézett le rá. „Természetesen hozzájárulok, de rengeteg bátorságra lesz szükséged. Biztos vagy benne?”

„Nem, egyáltalán nem vagyok biztos.” Harry próbált lélegezni a torkában megjelenő gombóc ellenére. „De azon gondolkodom, hogy talán… Valószínűleg. Hozzájárulnál?”

„Természetesen.” Anne szájából, úgy hangzott az egész, mintha nem is lenne kérdés.

„De sose mondtál semmit.”

„Nem akartalak rávenni olyasmire, amit nem szeretnél.” Arcán egy komor kifejezéssel nézett előre. „Miért mit hittél?”

„Én…” Még egy mély levegő, bár ezúttal könnyebb volt. „Én azt gondoltam talán nem támogatnád. Mert talán probléma lenne az országra nézve.”

Anne még csúnyábban nézett, de hangja kedves volt, meleg kezét Harry vállára tette. „Édesem, a címednek nem ezt a felelősségét próbáltam neked megtanítani.”

„Szerintem ennek akár még pozitív hatása is lehet ránk nézve.” mondta Gemma. „Ettől sokkal modernebbnek tűnünk, nem? Rázzuk le a port. Üdv a XXI. században!” az utolsó mondatot úgy mondta, mint a sportkommentátorok, karjait szélesre tárta, szinte ragyogott. A padlizsánszínű hajával és a laza szabású pólójával, semmi jel nem utalt rá, hogy ő lesz a monarchia tizenhat nemzetének következő uralkodója egy nap.

Én pártfogolnék egy bölcs intézkedést,” mondta Anne, most már sokkal nyugodtabban. „Igaz, hogy egy régi szervezet vagyunk, de ez nem jelenti, hogy nem statuálhatunk példát vagy adhatunk egy kis löketet a társadalomnak. És ha ez egy újabb Commonwealth szituációt hoz létre, akkor ez nem egy olyan ország, amit képviselni akarnék.”

Harry úgy érezte sírni fog. Helyette feltápászkodott ügyetlenül és egy szoros ölelésbe vonta anyját és Gemmát. Úgy tűnik mostanában folyamatosan kapaszkodik a körülötte lévő emberekbe – Niall és Zayn, édesanyja és Gemma, megnyugvást keres a közelükben. Ha tényleg meg fogja tenni nem használhatja őket tovább kapaszkodóként; saját magát kell megtartania. Egyedül kell erősnek lennie.

Egy halk szipogással visszahúzódott, majd megtörölte szemeit. A mosolya lehet kicsit fátyolos volt eltörölt könnyeitől, de úgy gondolta a szándék az, ami fontos.

                                                                                

Mostanában Louis a pornó varázsát leginkább az aludttejhez tudta határozni. És mégis, csak a lelkiismerete volt az egyetlen, ami visszatartotta, hogy megnézze a pendrive tartalmát. Bosszantó dolog ez a lelkiismeret.

Szóval, szavához hűen hazafelé tett egy kitérőt Harry házához, leellenőrizte a lakás ablakait, amik sötétek voltak. Az épület zára nem ért túl sokat. Csak egy fél percébe telt Louisnak megbütykölni, és ha barátok lennének, lenne egy jó pár szava Harryhez avval kapcsolatban, hogy a biztonságot komolyabban kell venni.

Belopózott, majd a csomagot a ’Felső szint’ feliratú postaládába dobta, végül kiosont anélkül, hogy észrevették volna. Nem engedte meg magának, hogy elmerengjen azon, hogy vajon ez volt-e az utolsó érintkezése Harryvel.

12. rész

Hello!

Újra jelentkezem, bár a mostani rész elég rövidke. Remélem ettől függetlenül kedvelni fogjátok. Jó olvasást!

Yume :)

                                                     

Louis segített Harrynek elpakolni mielőtt még elbúcsúztak volna, Harryt egyedül hagyva a kinti ágyon, aki még mindig a listát tanulmányozta az érvekkel és ellenérvekkel. Volt egy halvány esély, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy Louis látta őt.

Jézus, több mint két órát töltött kettesben Harryvel – ráadásul Harry lakásában! Louis fiatalabb énje már rég szívinfarktust kapott volna.

Nos, hála istennek, hogy már nem az a régi pimasz tinédzser. Mostanában, képes volt úgy beszélni Harryvel, mint egy felnőtt, mint egy egyenrangú, és képes volt elengedni a dolgokat, és nem túlgondolni azt, hogy látja-e még Harryt ezek után. Talán fogja, talán nem. Ha Harry mégis úgy dönt, hogy nyilvánosság elé jön, akkor Louis reménykedett James csapatára bízza majd az ügyet.

A nagy ha. Louis visszatartotta a levegőt.

Nemsokkal múlt dél, mikor Louis végre beért az irodába. Mikor megpróbálkozott elosonni Liam nyitott ajtaja előtt, a kísérlete szinte rögtön romba dőlt, amint Liam megfordult a székével, arcán hatalmas vigyorral.

„Úgy hallottam valaki összecimborált egy bizonyos herceggel.”

Minek is próbálkozott Louis? Csak annyit mondott Jamesnek, hogy valami közbejött és késni fog, de Liam biztosan követte minden lépését GPS-szel és biztonsági kamerákkal. Egy sóhaj kíséretében Louis az ajtófélfának támaszkodott és összefonta a kezeit. „És mi van a magánélet szentségével?”

„Véletlen volt,” válaszolt Liam rögtön. Legalább egy kicsit bűnbánó arcot vágott.

„Hogy tudod véletlenül lekövetni a telefonom?” kérdezte Louis. „Vagy bármi egyéb, amit műveltél.”

„Nem követtem le a tiédet. Johnsonét követtem le. A pasas megállt Harry lakásánál, valószínűleg valamit ott is hagyhatott, és pár felvételt néztem, mikor Harry feltűnt.” Liam megemelte a szemöldökét. „Körülbelül negyven perccel előtted.”

Várjunk, Harry máshol töltötte az éjszakát? Mással?

Persze jelenleg nem is ez volt a lényeg, és mellesleg Louisnak semmi köze nem volt hozzá. A többi viszont, amit Liam mondott fontos volt. „Hogy érted azt, hogy Johnson valamit otthagyott? Leellenőrized, hogy mi az? Mi van, ha az egy – „

„Elküldtem Perriet,” vágott közbe Liam, „mivel csak később jöttem rá, hogy arra vagy. Arra gondoltam ne zavarjuk a herceget addig, amíg nem biztos hogy kell.”

„Tudod ő egy teljesen életképes ember,” Louis ellökte magát a faltól, átszelte a szobát és lehuppant a Liam asztalával szembeni székre. „Vagyis, képes saját gondolatokat alkotni és feldolgozni az információt. Nem kell őt elkényeztetni.”

„Ó tényleg?” Liamnek sikerült ezt úgy mondania, hogy szuggesztíven hasson. „Vicces, hogy egy napja nem bírtál vele egy helyiségben maradni.”

„Nem személyes volt,” mondta Louis. Az ellenkezés még a saját fülének is gyengén hangzott, és Liam horkantása jelezte, hogy ő is egyetért.

„Ebben az esetben,” Liam lehajolt, hogy valamit kivegyen az egyik fiókból, majd egy kis csomagot, ami alig volt nagyobb, mint egy levél, rakott Louis elé. „mi lenne, ha te avatnád be Harryt? Igazából egy bocsánatkérés volt, továbbá egy pendrive, amin a videó egy másolata volt. Ha szerencsénk van, ez az utolsó.”

„Egy bocsánatkérés?” Louis a kezébe vette a kis csomagot és nézegette, arcán egy komor kifejezéssel. „Az nem elég jó. Szerintem a pasas sokkal rosszabbat érdemel annál, hogy elvették az engedélyét.”

„Elhagyta az országot.”

„Hogy mi?!”

Liam megvonta a vállát. „Azután, hogy megállt Harrynél, Heathrowba ment, a célja San Francisco volt. James azt mondta, hogy hagyjam, szóval így tettem. Talán mindenkinek így jobb, nem gondolod?”

„De biztosan,” megrázta a fejét, és felállt a székből, de megdermedt, mikor Liam megszólalt.

„Szóval mit beszéltél te Harry Herceggel, ilyen részletesen? Elég hosszú beszélgetés volt, ahhoz képest, hogy szinte nem is ismeritek egymást.”

„Csodálkozom, hogy nem piszkáltál bele a telefonomba, hogy belehallgathass a beszélgetésbe.” mondta Louis. A Liam szemében feltűnő fájdalom hatására Louis visszaült a székébe és szomorkásan rámosolygott. „Bocsánat ez … Mostanában nem vagyok teljesen önmagam. Harry azon gondolkodik, hogy bejelenti, hogy meleg, egy kívülálló véleményét akarta hallani.”

„És téged kérdezett?”

„Jó tanácsot adok.”

„Csak…” Liam megvonta a vállát. „Elég rosszul kezdtétek, én csak csodálkozom, hogy Harry képes volt ezen túllépni. Eléggé kedves tőle, nem?”

Liamnek igaza volt. Louis hezitált, mielőtt válaszolt volna. „Hogy őszinte legyek, nem hinném, hogy sok választása volt. A barátai túl közel állnak hozzá, hogy pártatlanok legyenek, és gondolom nem ismer túl sok meleg embert. Főleg nem melegeket, akik tudják a titkát. Mind a ketten láttuk a listát.”

„Nick meleg.”

„Nem is akarom tudni, hogy ezt honnan tudod.” mondta neki Louis.

„Előfizetés az Attitude magazinra,” válaszolt Liam mit sem törődve. „És mellesleg az e-mailjének a jelszava Több Farok Nekem.

Louis tisztaszívéből, igazán reménykedett benne, hogy Liam soha nem használja az erejét gonosz célokra.

„Nick is talán túl közeli ismerős.” Louis újra felkelt, és meglóbálja a csomagot. „És ezzel itt hagylak, csináld a dolgodat, én pedig megyek és ellenőrzöm a postaládám tragikus állapotát. Ezt majd hazafelé út közben becsempészem Harry levelei közé.”

Liam úgy nézett ki, mint aki megfontolja, hogy viccet csináljon-e a helyzetből. Végül csak bólintott egyet és visszafordult a számítógépéhez. Louis még egy pillanatig figyelte a férfit, majd elhagyta az irodát.

Louis talán be fogja neki vallani, hogy ismeri Harryt korábbról – nem most, de pár hét múlva. Mikor nem lesz ez az egész ilyen friss az elméjében. Liam jó hallgatóság volt, és megosztani vele ezt a bizonyos darabkáját a múltjának... Igen. Ezt a darabot Louis talán hajlandó lesz megosztani.

A többit inkább megtartja magának.

11. rész

Sziasztok

Nem igazán tudom mit mondjak. Eltűntem, és igazából semmi magyarázatom nincs. Úgy voltam vele, hogy úgyse számít senkinek, hogy írok-e. Viszont nemrég kaptam értesítést, hogy valaki megjegyzést hagyott a blogon. Elolvastam és eszembe jutott, hogy ha nem is sok, valaki biztos olvassa és valakinek számít, hogy írok-e. Köszönöm Nóra Veress, hogy visszaadtad a motivációm. :)

Szóval az érzelmes maszlag után a lényeg: visszatértem és nem tervezek újra eltűnni! :)

Egy kicsit összecsaptam a részt, mert minél hamarabb akartam hozni, azért remélem tetszik.
Yume

                                                                                   

Egy üveg gyöngyöző borral és egy csomag keksszel később, sikerült összegyűjteniük tizenhárom pontot a nyilvánosság elé jövetel mellett és tizenegyet, hogy miért lenne inkább jobb, ha titokban tartaná. Nem igazán nagy segítség.

Louis látta Harryn, hogy a férfi egyre frusztráltabb és összezavarozottabb lesz, pedig pont az ellenkezője lett volna a cél. Közben kiköltöztek a teraszon lévő ágyra - kanapéra - és Harry a hasán feküdt, és meredten nézte az előtte lévő papírdarabot, mintha személyesen meg lenne sértődve, hogy az miért nem ad egy egyértelmű választ. Louis gondolkodott, hogy felvesse, hogy állítsák a pontokat súlyosság és lehetséges felmerülés alapján sorrendbe, de Harrynek pont annyira volt szüksége rá, hogy ezt mégy bonyolultabbá tegyék, mint még egy Johnsonra az életében.

Hamár arról beszélünk, kinek mire van szüksége, Louis nem bánt volna még egy pohár gyöngyöző bort. Kivéve, hogy a vére már most úgy pezsgett, mint egy jól felrázott szénsavas üdítő, a felrobbanás szélén. Mégtöbb alkohol nagyon nagyon rossz ötlet lenne. 

Úgy tűnik Louis ma azokban nagyon jeleskedett. Beleegyezni, hogy az utolsó két órát Harry egyedüli társaságában töltse. Basszus. Évek óta nem vonzódott igazán senkihez, de most, a teste egy teljes zűrzavaros állapotba került az igen-igen-nem között, megbolondulva, ahogy a múltja összemosódik a jelen életével. Nagyon beleakart túrni kezeivel Harry göndör fürtjeinek a dzsungelébe. Ezen kívül végig akarta cirógatni Harry gerincének az ívét, majd ujjait befúrni felsője alá.

Mi a szar baja van?

Egy kicsit messzebb csúszva, törökülésbe ült és rántott egyet a pólójának a nyakán, a nap egyre melegedett, ahogy nemsokára eljön a dél, a meleg levegő körülölelte, mint egy nehéz kabát, a baldachin ellenére is, ami megvédte őket a közvetlen napfénytől. Meleg levegő, persze. Ez volt az egyetlen oka, miért érezte magát nyughatatlannak. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy a srác, akibe tiniként belezúgott, itt van mellette, egy karnyújtásnyira.

"Ennek semmi értelme," jelentette be Harry hirtelen. "Ez semmit nem segít." Ledobta a tollat a földre, ami egy csattanással landolt, begurulva egy résbe, két falap között. Most az egyszer, Harry minden porcikája arra az elkényeztetett kölyökre emlékeztetett, akinek Louis elvárta, hogy legyen, mikor először besétált James irodájába - és Jézus, az tényleg csak tegnap lett volna?

"Sose ígértem egy kibaszott csodát, Kisherceg." mondta Louis.

Harry rögtön ránézett, az arckifejezése, mint egy megsebzett gyermeké. "Nem így gondoltam Louis. Nagyon sajnálom, hogy így jött le. Csak arra gondoltam - nem a mi beszélgetésünk volt fölösleges. Vagy az, hogy átjöttél." Az ajkai elváltak egy nagy sóhaj erejéig. "Csak elegem van magamból, azt hiszem. Mert, minden darabka itt van előttem, szóval miért nem tudok végignézni rajtuk objektíven, és kitalálni, hogy mi a francot csináljak?"

És mikor Louis azt hitte, végre visszanyert egy kis darabka egészséges irritációt Harryvel szemben, egy kicsi távolságot, hülye Harry Hercegnek muszáj lefegyvereznie őt azzal, hogy ilyen elveszett és sebezhető. Ki volt az aki megadta Harrynek a kibaszott jogot, hogy … ilyen legyen? Ez a keveréke a csinos fiúnak, akivel Louis tini énje megszállott volt, és a fiatal férfinek, aki egyáltalán nem volt kevésbé vonzó. Ó, hé, hamár a kérdéseknél tartunk, ki volt az, aki jónak ítélte, hogy Harry főzzön Louisnak egy teljes angol reggelit, méghozzá ilyen jóízűt? Ki engedte meg, hogy Harry az a fajta ember legyen, aki mindig a jó dolgot akarja csinálni, aki minden egyes szót lassan választ ki, mintha mindegyik osztatlan figyelmet érdemelne. Van valami felsőbb hatalom, amivel Louisnak számolnia kéne?

Rohadtul el lehet rontva valami a fejében, hogy beleegyezett ebbe a találkozóba. Ez pont az ellenkezője volt a lezárásnak.

Louis felhúzta a lábait a mellkasához, majd magához vette a közösen írt listát, átolvasva a pontokat. Csókolózni valakivel nyilvánosan alá volt húzva, mint a nem kéne félni, hogy valaki, akiben bízom, kiad engem. Az ellenérvek oldalon Harry egy felkiáltójelet tett a Hogy fogja ez hatni anyára és Gemmára? Mi van, ha ez fog minket megtörni? mögé.

„Tényleg azon aggódsz, hogy a bejelentésed véget vethet a monarchiának?” kérdezte Louis. „Nem gondolod, hogy ez egy kicsit drámai?”

„Nem tudom.” Egy nyögés kíséretében, Harry a hátára fordult és egyik kezével eltakarta az arcát. A hangja torzultnak hangzott. „Nem tudom. Talán csak én félek túlságosan, vagy talán az emberek be fognak rohanni a Buckingham Palotába és minden köztárgyat megrongálnak, majd az egész családom ki lesz nyilvánosan végezve, és minden az én hibám lesz.”

„Ugye tudod, hogy a halálbüntetés már nem legális ugye?”

„Kivételes körülmények – egy alkalomra.”

„Harry. Ez nem fog megtörténni.” Louis próbálta leküzdeni a késztetést, hogy szavait egy érintéssel is megtoldja, bármit, csak Harry végre ránézzen. „Az emberek szeretik a botrányok élénkségét, és ha jól meg van tervezve, akár még meg is növelheti a népszerűségedet. Ha tisztának és ártatlannak csináljuk, talán egy szerelmi szálat is beleszövünk, akkor…” Egy hirtelen ötlet ugrott Louis fejébe és egy gyors átgondolás után arra jutott, hogy bejöhet. „Zayn beállhatna, mint a pasid egy időre. Egy gyönyörű páros lennétek, és a barátokból szeretőkké sztori sosem szűnik meghatni az embereket. És ráadásul ő is egy publikus figura, szóval nem is lenne számára akkora sokk a média.”

„Másokat lökni a busz elé?” nézett ki Harry a karja alól. A szemeiben egy kis szikra humor volt. „Nem valami úri viselkedés, nemdebár? Nem kéne inkább gondolkodás nélkül magadat felajánlani? Lehetnél te a pasim. Az Istenért, az országért és egyebek.”

Lehetnél te a pasim.

Louis mellkasa hihetetlenül szúrt. „Nem én leszek,” csattant fel, és próbálta nem figyelembe venni a füle csengését.

„Csak vicceltem. Jézus,” Harry felült, majd arrébb ment. A tartása merev volt, az izmai feszesek és erősen pásztázott egy pontot Louis mögött. „Tudom, hogy nem kedvelsz, de nem kéne –„

„Nem erről van szó,” vágott közbe Louis. „Tényleg nem.”

Basszus. Basszus. Miért nem képes soha befogni a nagy száját mikor Harry a közelben van? Persze, hogy Harry csak viccelt, ő egyáltalán nincs tudatában annak, hogy nem lehet, abszolút nem lehet, hogy Louis olyan helyzetbe kerüljön, ahol a jelen és a múlt még jobban összekeveredik. Vagy – még rosszabb esetben – olyan helyzetbe, ahol az emberek majd bele akarnak mászni a múltjába.

„Akkor miért?” Harry hangja szkeptikus volt és megbántott. „Már van egy pasid? Vagy nem akarsz nyilvánosság előtt mutatkozni egy nemessel? Cölibátust fogadtál és egy publikus kézfogás már bűn lenne?”

Louis megrázta a fejét majd nagy gondossággal kisimította a listát, ami a combján feküdt. „Semmi ilyesmi. Szimplán nem lennék jó pasinak, hidd el.”

„Te semminek nem lennél jó,” válaszolt Harry élesen.

„Nem ez a lényeg.”

„Szerintem meg igen.” A düh Harry hangjában furcsán zavaró volt.

A tekintetük találkozott és nem engedték a másikat, minden pillanattal bontva egy kicsit a falon, amit Louis húzott maga köré. Baszd meg Harry Herceg! Semmit se tudsz!

Louis nézett félre elsőnek. Olyan érzés volt, mint a vereség.

„Oké. Lépjünk tovább.” felemelte a papírdarabot és törekedett, hogy nyugodt maradjon. „Ha mindent leegyszerűsítünk, szerintem három lehetőséged van.”

„Louis –„

„Először is,” folytatta Louis, mintha meg se hallotta volna Harry közbevágását. „nyilvánosság elé jöhetsz a saját tempódban. Másodszor, folytathatod a titkolózást és találkozgathatsz srácokkal titokban, kockáztatva, hogy valaki megint kiad és nem tudod majd kontrollálni, hogyan történik majd. Harmadszor…” Louis felnézett egy pillanatra és szíve kihagyott egy ütemet, attól, hogy Harry milyen intenzíven nézte őt. „Harmadszor, olyan mélyre áshatod magad amennyire tudod és így nem lesznek meleg pletykák, amik kiderülhetnek. Más szóval, teljesen megtagadhatod ezt a feledet magadtól.”

Harry ádámcsutkája nagyot mozdult, mikor nyelt. „Nem hinném, hogy arra képes lennék.” Boldogtalannak hallatszott a hangja, tekintete végigsiklott a szobán. „És nem hinném, hogy akarnám.”

„Nos, nem is szabadna ezt tenned,” Louis újra elővette a listát, és maga és Harry közé rakta, majd várt, hogy Harry a szemébe nézzen. Csak akkor folytatta, mikor ez megtörtént. „Mindezek mellett… Harry gondolj bele milyen hatása lehet egy olyannak, mint te. Azt mondtad nekem, hogy megvolt a bujkálásnak az ára. Ha te bejelented, hogy meleg vagy, nem gondolod, hogy rengetegeket bátorítanál, hogy ez nem olyan dolog, amit szégyellni kell? Akár még könnyebbé is tennéd az elfogadást sokaknak.”

Egy szívszorító pillanatig, Harry teljesen merev volt. Aztán a mellkasa nagyot emelkedett, ahogy hirtelen nagy levegőt vett. „Nem tudok egyedül dönteni,” mondta gyengén. „Ez a családomat is érinti, és nem tudok döntéseket hozni nélkülük.”

„Akkor talán beszélned kéne velük.”

„Igen…” Harry hangja nagyon halk volt, mintha csak hangosan gondolkodna. „Talán beszélnem kéne velük.”